31083. lajstromszámú szabadalom • Kerékabroncs fölhúzó berendezés

- '3 -got a kiálló részéhez szorítjuk. Ha most a (15) kéziforgattyút forgatjuk, akkor a (14) nyomókorong a súrlódás folytán az abroncscsal ellátandó kereket forgásba hozza; a (14) nyomókorongnak a (12) orsóval való lejebb és lejebb szorításával az abroncs lassanként teljesen fölhúzatik a koszorúra. Ahelyett, hogy a nyomókorongot csavarorsóval szorítjuk le, a (11) szánt (16) rúddal is mozgathatjuk, mely, miként a 10. ábrán látható, (18) kilincs és (19) fogasrúd által különböző helyzetben rögzíthető (17) lábítóhoz van kötve. (11) szán függélyes mozgatását a (13) tengely forgatásával is eszközölhetjük, a mennyiben (13) tengelyre (20) végtelen csavart alkalmazzuk, mely (21) csavarkerékkel kapcsolódik, s ez az utóbbi (12) szilárdan álló csavarorsón forogván, a (11) szánt magával viszi. Hogy a (11) szán mozgását beszüntethessük, ha az abroncs egy része már rajta van a koszorún, a (20) végtelen csavar és (21) csavarkerék egymásból kikapcsolható. Mint a 11. ábrán láthatjuk a (13) tengely a (11) szánon levő vezetékben eltolható s (23) peczekkel rögzíthető (22) csapágygyal bír. Ha a kikapcsolás megtörtént, akkor a (13) tengellyel csak a nyomókorongot forgatjuk mindaddig, míg az abroncs nincs teljesen fölhúzva. Nem okvetlen szükséges az abroncscsal ellátandó kereket forgatni, hanem, miként a 12. ábrán látható, a (p) asztalon szilárdan fekvő kerék körül az abroncs fölhúzó szerkezetet is lehet forgatni. Ez utóbbi esetben az egész abroncs fölhúzó szerkezet (24) merev karra van erősítve, mely a kerék agyán átmenő függélyes tengely körül foroghat. Ezen esetben, midőn a szerkezet forog a kerék körül, (6) és (7) korong fölöslegessé válik. Ha az abroncsot a kerékkoszorúról le akarjuk vemii, akkor a kereket a (p) asztalon fölemeljük, hogy a (7) korong és kerékkoszorú közti távolság valamivel nagyobb legyen, mint a kerékkoszorú szélessége ; ha azután a (11) szán megfelelő leszorítása mellett a kereket, vagy pedig, mint a 12. ábra szerinti foganatosítási alaknál, a kerék körül a szerkezetet forgatjuk, akkor a (14) nyomókorong az abroncsot a koszorúról lassanként leszorítja . Megjegyzendő, hogy az utóbb leírt szerkezetet s a kerékkoszorút összeszorító gépet, továbbá a nyomókorongot s a támasztókorongot külön állványokon is lehet elhelyezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kerékabroncsok és más efélék fölhúzására szolgáló berendezés, azáltal jellemezve, hogy a kerékkoszorú átmérője körülfektetett szalagokkal, kötelekkel vagy más efélékkel kisebbíttetik, mire az így összeszorított kerékkoszorúra az abroncs rá lesz illesztve s aztán mechanikai eszközökkel, mint emeltyűk stb. vagy egy erre szolgáló szerkezettel a kerékkoszorúra fölhúzatik. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés foganatosítási alakja, jellemezve a kerék fölvételére szolgáló asztalon két egymással szemben alkalmazott (s) kivágás és az ezekben végeivel mozgó, a sugárirányban elmozdítható (d) keretben ágyazott (c) emeltyűk által, melyekhez a kerékkoszorú körüli (a) szalagok úgy vannak kötve, hogy ha a (c) emeltyűk alsó végeit kézzel forgatható (f) csavarral egymástól eltávolítjuk, a szalagokat ezáltal meghúzzuk s a kerékkoszorút kisebb átmérőjűre szorítjuk össze. 3. Kerékabroncs fölhúzására és lehúzására szolgáló szerkezet az 1. alatt igényelt berendezéshez, azáltal jellemezve, hogy egy sugárirányban elmozdítható kereten függélyes irányban eltolható szánra forgattyú vagy más efélével forgatható nyomótárcsát alkalmazunk, melyet a kerékkoszorúra kissé ráhúzott abroncs szélén végig gördítünk s a nyomótárcsa függélyes irányú mozgása folytán ezáltal az abroncsot lassanként a koszorúra fölhúzzuk, illetőleg ha a kerék magasan van elhelyezve, az abroncsot annak koszorújáról lehúzzuk. 4. A 3. alatti szerkezet foganatosítási alakja azáltal jellemezve, hogy a (2) állványon