31067. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás váltakozó áramú távírók részére

körében indukáltatott. A (3, 4, 5) állomások mindegyikén egy kopogómágnes van elrendezve ; a (16 és 17) differenciáltekercsek egy közös (18) magon ülnek. E mellett a (16) tekercs egy rendszerint zárt áramkörbe van bekapcsolva, mely a (19 és 20) vonairelaiskontaktusokat tartalmazza, míg a (17) tekercs czélszerűen egy állandóan zárt helyi áramkörbe van bekapcsolva, mely a (ii6) tekercset tartalmazó áramkörtől független. Ha a vonalrelaisre egy hullámszerűen változó intenzitású áram vagy váltakozóáram hat, akkor a (19 és 20) kontaktusok a (19) kontaktus gyors rezgése folytán egymástól elválasztatnak, mely (19) kontaktus rendszerint egy lágyvasból készített membránból áll. A (17) tekercs magja ezután egyedül gerjesztetik és a kopogóhorgonyt oda^ vonzza, Hogy már most a vonalrelais lehető hatásosan dolgozhasson, a (20) kontaktus mozgatható és egy forgathatóan ágyazott (21) karon van elrendezve, melyet egy (22) súly terhel. Ezenkívül még egy (23) rúgó van elrendezve, mely a kontaktusnak a membránra kifejtett nyomását szabályozhatja. A differenciáltekercseket czélszerűen egy (24) telep táplálja, mely a két orsót tartalmazó helyi áramkörök részére közös. A váltakozóáram előállítására egy (25) váltakozóáramú fejlesztő szolgál, mely az áramok kivánt frekvenciájának megfelelő sebességgel hajtatik. A föltüntetett vázlatban mindegyik váltakozóáramú állomás bír egy-egy ilyen fejlesztővel. Magától értetődik azonban, hogy csak oly állomásokon szükséges fejlesztőket alkalmazni, melyek mint adóállomás is szerepelnek. Mindegyik állomáson egy (26) adóbillentyű van elrendezve. Ezen billentyű a helyi átalakítóáramkör egyik végével van összekötve, míg a billentyűk másik (27) kontaktusa a (25) fejlesztőn át az átalakító áramkör másik végével van összekötve, mi által, ha az adóállomáson a billentyűt leszorítjuk, akkor a (13) tekercs ezen állomáson a fejlesztő áramkörébe kapcsoltatik be és a szomszédos (12) tekercs hatása folytán az áram a vonalvezetékbe indukáltatik. Utóbbi a végei| nél egy-egy (11) kondenzátorral van összekötve, melynek másik sarka a földbe van kapcsolva. Minthogy már most a (12) tekercsek kondenzátorok között fekszenek, ennélfogva a vevőállomás helyi átalakító áramkörében indukált áramot kell előállítaniok. Mint látható, mindegyik (14) relais orsójának egyik kapcsa állandóan a (13) tekerccsel van összekötve, míg másik kapcsa egy (28) impedanc tekercsen, illetve kondenzátoron át a (13) tekercs másik sarkával van összekötve, mely impedanc tekercs, illetve kondenzátor a (26) billentyű leszorított helyzetében a szükséges ellenállást, vagyis kapacitást nyújtja. Az összeköttetés a (28) ellenállástól függetlenül történik, ha a billentyű szabaddá van téve és pedig a (29) kontaktusnál lévő, a (28) ellenállást röviden záró vezeték által. Ha a (28) ellenállás a relais mögé van kapcsolva és sodrony alakkal bír, akkor pl. 500 Ohm ellenállással bírhat. Ezen ellenállás az (5) állomáson pl. kondenzátor alakkal bír, mely (3) mikrofarad kapacitással bírhat. Az ellenállás czélszerűen szabályozható, úgy hogy a rajta és az adóállomás relaisjén átfolyó áram mennyisége szabályozható. A (29) kontaktust a (14) relaisvel összekötő vezeték csak kis ellenállással bír és a (28) ellenállással mellékáramkörbe van kapcsolva, mi által a vevőállomások relaisi az odaérkező összes áramot fölveszik. Látható, hogy ha az adóállomás (26) billentyűjét lenyomjuk, akkor a (25) fejlesztő párhuzamosan kapcsoltatik azon vezetékkel, mely úgy a relaist, mint az ellenállást tartalmazza, úgy hogy tehát a táviróáram egy részét arra is fölhasználhatjuk, hogy az adóállomás vevőkészülékét működtessük, míg a fölösleget a többi állomások részére használjuk el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolás váltakozóáramú távirók részére, melynél a helyi áramkörkéazűlék a rezgő (19) membránnal ós lengő (20) kontaktus emeltyűvel bíró (14) relais