31064. lajstromszámú szabadalom • Szeszpárló

az (yl) vízzár segélyével légmentesen elzárja. A (K) hűtőben lecsapódó gőzök a hűtőnek fenekén gyűlnek össze. Mint azonban már a bevezetésben említve volt, a lecsapódó folyadék szesztartalma a hűtőnek különböző helyein különböző, és pedig az (A), kazánt a hűtővel összekötő nyílástól távolabb eső pontokon erősebb szeszt nyerünk, mint a közelebb eső pontokon. Hogy tehát a különféle szesztartalmú folyadékokat külön-külön fölfoghassuk, a hűtőnek (k) fenekén koncentrikus (s) falakat alkalmazunk, úgy hogy több egymással központos tányér keletkezik, melyeknek mindegyike más és más szesztartalmú folyadék fölfogására szolgál. A rajzban négy ilyen tányéralakú (a, b. c, d) szakasz van, melyeknek mindegyikéből egy-egy (NI, N2, N3), illetve (N4) cső ágazik el. Mivel azonban a lecsapódás főleg a (J) tartány fenekén történik, gondoskodni kell egyrészt arról, hogy a (J) tartány feneke, vagyis a liűtőfölület a lehető legnagyobb legyen, másrészt pedig, hogy az ezen fenék különböző helyein lecsapódó folyadék össze ne folyjon, hanem az alatta levő megfelelő (a, b, c) vagy (d) szakaszba jusson. Ezt a (J) tartány fenekének megfelelő alakítása által érjük el. Legczélszerűbbnek az 1. ábrán keresztmetszetben látható alak mutatkozik, ennél u. i. a (J) tartány feneke a (K) hűtőt az (A) kazánnal összekötő nyílás fölött félgömbalakú, mely a legmagasabb ponton fekvő (tl) félgömbből, az ehhez széles szögben csatlakozó (t2) és az ehhez éles szögben csatlakozó (t3) gyűrűrészekből van képezve. A fenéknek a (t3) részhez csatlakozó és a hűtőtartány széle felé terjedő (t4) része hullámosan van kiképezve. A hűtővíznek a (J) tartányba való bevezetése a (tl) félgömb fölött (g)-nél történik. A (J) tartány fenekének a leírt módon való alakítása következtében a (tl) félgömbben kondenzálódó, legértéktelenebb és káros anyagokat is (kozmaszesz stb.) tartalmazó termék a kazánba visszafolyik, a (t2 és t3) részben kondenzálódó termék pedig a hűtőnek (d), illetve (c) szakaszaiba, míg a b (t4) hullámos részen lecsapódó folyadék az (a és b) szakaszokba jut. Az (a, b, c, d) szakaszokból elágazó (NI — N4) csövek az (01, 02, 03), illetve (04) szeszmérőkbe vezetnek, melyek az (ol, o2, o3), illetve (o4) csövek útján a (P) szeszmérővel közlekednek. Mindegyik szeszmérő kifolyó csappal bír s azonkívül az (A) kazánba visszavezető (R) csővel van összekötve, de úgy hogy mindegyik szeszmérő az (R) csővel összekapcsolható, vagy ettől elzárható. Az (0 és P) szeszmérők közötti közlekedés is elzárható, a mi a rajzban föltüntetve nincsen, mert tetszőleges módon, pl. csappal eszközölhető. Ha törkölyt, czefrét vagy moslékot akarunk főzni, akkor az (A) kazánt a (D) töltő nyíláson át töltjük meg és a kifőzött anyagot az (E) kieresztő nyíláson távolítjuk el. Ezen esetben a szükséghez képest vagy a (H) szitát, vagy pedig az (F, h) keverőkészűléket alkalmazzuk, melyek tehát a kazánba kivehetően vannak szerelve. Szeszrektifikálásnál vagy folyadékfőzésnél az (U) tüzelő térben eltávolíthatóan alkalmazott (v) forraló csöveket használjuk. Ezekbe a földolgozandó folyadékot a (V) csapon vezetjük be, mely azután a tüzelő térben a a kellő fokig fölmelegedve a (Z és R) csövön át az (A) kazánba jut. A kifőzött folyadékot az (El) csapon távolítjuk el. Czélszerű azonban még, ha az (A) kazánban egy spirális (S) csövet alkalmazunk (1. és 3. ábra), mely fölül ki van lyukasztva s az (R) csővel van összekötve, úgy hogy az (R) csőből a folyadék elsősorban is az (S) csőbe jut, melyből a lyukakon át a folyadék szesztartalma, mint könnyebben párolgó, elillan, úgy hogy az (A) kazánba már csak a visszamaradó a lyukakon túlömlő folyadék folyik le. Mint már említve volt, a kazán és hűtő közötti nyílás szűkítése vagy bővítése által a szesz erőssége szabályozható. E czélból ezen nyílásba kicserélhető, illetve kivehető (e) betétek vannak alkalmazva. A szeszpárló működése már most röviden a következő: Az (A) kazánban keletkező gőzök a megfelelően választott (e) betéteken át a (K)