31062. lajstromszámú szabadalom • Szélmótor
Az (a) tárcsa az (e) tengely végére szilárdan meg van erősítve, mely tengely tetszés szerinti módon, pl. az (f) fésűscsapágyban van ágyazva, úgy hogy ezen tengely s ennek következtében az (a) tárcsa is csak forgó mozgást végezhet. A (b) tárcsa a (g) gyűrűre van ráerősítve, mely az (e) tengelyen ékvezetékben föl és le mozgatható, úgy hogy a (b) tárcsa az (e) tengely forgásában mindig részt vesz, de egyszersmind az (a) tárcsához még forgás közben is közelíthető. A (b) tárcsának az (e) tengely hosszirányában való el mozgatása tetszés szerinti, megfelelő módon eszközölhető; a föltüntetett kiviteli alaknál a (g) gyűrű az (e) tengelyre lazán rátolt (h) cső (2., 4. és 5. ábra) fölső (i) karimájára támaszkodik, mely cső a (k) állványzat fölső részében függélyes irányban vezetődik. A (h) cső egyik oldalán az (1) bordával van ellátva, mely a (k) állvány egy megfelelő hornyába nyúlik s ennek következtében a (h) csövet elforgás ellen biztosítja; ezenkívül a (h) csövön még egy (m) fogasrúd is van, melybe a (k) állványon ágyazott s az (n) forgattyúval forgatható (o) tengelyen ülő (p) fogaskerék kapaszkodik, úgy hogy ennek forgatása által a (h) cső és ezzel együtt a (g) gyűrű és (b) tárcsa is emelhető és sülyeszthető. A rajzban föltüntetett kiviteli alaknál a (h) csőnek lefelé való mozgatásánál a (b) tárcsa csak saját súlyánál fogva siilyed; nem ütközik azonban nehézségekbe az sem, hogy a (h) csövet a (g) gyűrűvel oly kényszerkapcsolatba hozzuk, mely által a (h) cső a (g) gyűrűt lefelé is magával viszi. A súrlódás csökkentésére a (h) eső (i) karimája és a (g) gyűrű érintkező lapjai közé golyók vannak elhelyezve. Az (e) tengelyről a szélmótor által kifejtett munka tetszés szerinti módon vihető át bármely munkagépre. A leírt szélmótor működése már most röviden a következő: Midőn az (a, b) tárcsák legtávolabb állanak egymástól, vagyis midőn a lapátok ki vannak feszítve, akkor, bármely irányban is fúj a szél, a szélkerék a nyíl irányában forgásba jön, mely forgás ismert módon bármely czélra fölhasználható. Ha a motort meg akarjuk állítani, akkor a (b) tárcsát a már leírt módon annyira megemeljük, hogy az (a, b) tárcsák közé a szél többé be nem fújhat, miért is a kerék megáll. Természetes, hogy a szélkereket úgy is lehet megszerkeszteni, hogy a (b) tárcsa mindig ugyanezen magasságban marad s az (a) tárcsa közelíthető a (b) tárcsához. Egy harmadik változat pedig az volna, midőn mindkét (a, b) tárcsa közelíthető egymáshoz. Az 5. és 6. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a szélkerék mint turbina van kivivé, melynél a szél beömlése sugárirányú, kiömlése pedig tengelyirányú. Az (u) vezetőkerék, melynek (v) lapátjai esetleg ismert módon állíthatók is lehetnek, mint tudva van, szilárdan áll s a forgásban nem vesz részt. A forgó turbinakerék itt is két egymás alatt elrendezett s egymáshoz közelíthető (r, s) tárcsából áll, melyek azonban ezen esetben, mint az a 6. ábrából látható a középen (rl, sl) tölcsér alakkal bírnak s az (r) tárcsa közvetlenül, az (s) tárcsa pedig (t) küllőkkel van az (e) tengelyhez, illetve (g) gyűrűhöz erősítve. A vászonból vagy más megfelelő anyagból készült lapátok itt oly ismeretes alakkal bírnak, hogy az egyes czellák a kerék kerületére sugárirányú beömlési nyílással, a tengely felé néző oldalon pedig tengelyirányú kiömlési nyílással bírnak. Természetes, hogy itt is vagy az (r) tárcsa közelíthető az (s) tárcsához, vagy fordítva az (s) tárcsa az (r) tárcsához, vagy pedig mindkét tárcsa közelíthető egymáshoz. Jelen szélmótor tetszőleges munkagépek, különösen azonban hajók hajtására igen alkalmas, mivel a szél irányától teljesen független. A szél változó erejének egyenletes kihasználására czélszerű, ha a szélmótorral egy dinamógépet is hozunk kapcsolatba, mely akkor, ha fölös szél áll rendelkezésre, akkumulátorokat tölt meg, úgy hogy gyengébb szél, vagy szélcsend esetén az akkumulátorokban fölhalmozott munka a szél munkáját pótolja.
