31062. lajstromszámú szabadalom • Szélmótor

Megjelent 1904. évi szeptember hó 16-án. MAGY. -/w KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 31062. szám. V/d/3. OSZTÁLYSzélmótor. D" MUNTEAN AURÉL ÜGYVÉD ÉS BIRTLER SÁMUEL MŰSZAKI VÁLLALKOZÓ SZÁSZVÁROSBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 augusztus hó 30-ika. Az eddigi szélmotorok tudvalevőleg egy vízsziDtes tengely körül forgó szárnyakból állottak, melyek együtt egy függélyesen álló kereket képeztek s ez volt az oka annak, hogy a szélkerék csak akkor jöhetett működésbe, ha a szél irányának és a keréknek egymáshoz való viszonylagos helyzete mindig ugyanaz volt. Jelen találmány tárgyát képező szélmótor azon előnnyel bír, hogy független a szél irányától s így bármerről is fúj a szél, mindig működik, ha csak a motort önkényesen meg nem állítjuk, a mi a jelen motornál szintén igen egyszerűen és czélszerűen eszközölhető. A találmány szerinti szélmótor lényege ugyanis abban áll, hogy az egy függélyes tengely körül forgó vízszintes szélkerékből áll, mely két egymáshoz közelíthető és egymástól távolítható vízszintesen fekvő alaplapból és ezek között alkalmazott, megfelelően hajlított és vászonból vagy alkalmas összerakható anyagból készült lapátokból van képezve. Mellékelt rajzon a jelen találmány tárgyát képező mótor két kiviteli alakja látható, melyeken természetesen a találmány keretén belül számos változtatás is eszközölhető. Az 1. ábra az egyik kiviteli alak fölülnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra (A—B) vonala szerint, a 3. ábra a 2. ábra fölülnézete, ha a szélkereket eltávolítva képzeljük, a 4. ábra a vezetőcső oldalnézete, az 5. ábra pedig (C—D) vonal szerinti metszete, a 6. ábra a másik kiviteli alak fölülnézete, a 7. ábra pedig függélyes középmetszete. Az 1., 2., 3. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a szélkerék két vízszentes (a) és (b) tárcsából áll, melyek között a (c) lapátok vannak alkalmazva; ezen lapátok oly anyagból, pl. vászonból stb. készülnek, mely az (a, b) tárcsák egymáshoz való közelítését nem akadályozza meg. A lapátok körülbelül az 1. ábrán látható alakkal bírnak s ezen lapátokat fölső és alsó szélükön az (a, b) tárcsákon tetszőleges módon erősítjük meg. A (c) lapátok az (a, b) tárcsák közötti tért (d) czellákra osztják, melyekbe a szél belefújva, a kerék az 1. ábrán berajzolt nyíl irányában forgásba jön, tekintet nélkül arra, hogy a szél mely irányból fúj.