31040. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyíró készülék billentyűs hangszerek számára
13. ábra a hangjegyírást tünteti föl egy legöngyölített papírszalagon. Az (1) fehér billentyűk és a (2) fekete billentyűk alatt (1—3. ábrák) egy-egy ezeket érintő (3), illetve (5) rugalmas fémnyelv vagy rúgó foglal helyet, melynek vége rendes állapotban egy közvetlenül alatta elrendezett hasonló (4), illetve (6) rugótól olyan távolságban van, hogy a billentyű lenyomása alkalmával a fölső (3) rúgó az alsó (4), illetve a fölső (5) az alsó (6) rúgót érintse. Az alsó kontaktusrúgók mindnyájan egy közcs (7) faléezre, illetve favonalzóra vannak kis csavarok segélyével erősítve, míg a fölső (3, 5) kontaktusrúgók szintén ugyanazon vonalzóra vannak ugyan csavarolva, azonban az alsó kontaktusrugóktól elszigetelten. A 2. ábrán a fölső kontaktus-rúgók szigetelése (8)-al van jelölve. A (7) kontaktusvonalzó rugóival együtt levehetően van a (9) födődeszka alatt elrendezve s ezen deszka által elfödetik, úgy hogy billentyűs hangszeren a kontaktusrugókkal együtt könnyen alkalmazható. Minden fölső (3, 5) kontaktusrúgótól egy-egy (10) vezető sodrony van a (7) léczen kifelé vezetve. Az egyes vezető sodronyok egy (11) kábelben egyesülnek és az író szerkezethez haladnak. A kábel két vége a közbeiktatott (12, 13) kettős kontaktuskeretek útján csatlakozik a sodronyokhoz (4—8. ábrák). Az alsó (13) keretben (14) rugalmas nyelvek vannak egymás mellett szigetelten elrendezve (5. ábra), s minden (10) sodronyhoz egy (14) rúgó tartozik, melyből egy kiálló (15) nyelv van kivágva és kifelé hajlítva. Az egyenes (16) kontaktusszalagok oly módon vannak a szigetelő (17) léczeken a (13) kerethez tartozó fölső (12) keretbe egymás mellett beillesztve (5. ábra), hogy a két (12, 13) keret összeillesztése alkalmával (6. ábra), minden (16) szalag két szomszédos (14, 15) rugalmas nyelv közé jut s a (15) nyelv a megfelelő (16) kontaktusszalagokhoz rugalmasan hozzányomódik. Minden (16) szalagtól egy (18) vezetősodrony indul ki s a (18) sodronyok (10) kábellé fonatnak össze, mely azonban az író szerkezetnél ismét egyes sodronyokra bontandó szét. Ezen sodronyok az ismertetett módon egy kettős keretbe vezettetnek, melyből az egyes billentyűktől jövő áram egy-egy külön (19) elektromágnes tekercséhez halad. A (19) elektromágneseknek a tulajdonképeni író szerkezeten való elrendezése a 9. ós 10. ábrán látható. A vízszintes (20) hengerre egy (21) papírszalag van feszítve, mely a (22, 23) hengerekre függélyes helyzetben kifeszített (24) másolópapír előtt egy óramű segélyével mozgattatik tova, úgy hogy a (25) író karoknak a két papir érintkezési vonalára oldalról ráütő csúcsai merőlegesen ütköznek a vízszintes (20) hengerre. Minden (25) író kar a hozzátartozó (26) horgonykarral egyetlen darabot képez, mely a közös (27) vízszintes tengely körül forgatható és így arra merőlegesen áll. Az író karok mindnyájan egy (27) tengelyen átmenő függélyes síkban vannak egymás mellett elrendezve, míg a (19) elektromágnesek a (26) horgonykarokkal együtt csavarfölület alakjában s szintén egymás mellett állva egy henger belső terének kb. s/4 részét ki s a henger utolsó V* részében a (20, 22, 23) hengerek foglalnak helyet (9. ábra). Ennek következtében a (19) elektromágnesek a (28, 29) állványokon 3 /* körben s a (26) horgonykarokra merőlegesen vannak szerelve. A fekete billentyűkhöz tartozó (25) író karok végei (30) lemezkékkel vannak ellátva (11. és 12. ábra), úgy hogy a fehér billentyűkhöz tartozó (25a) író karok végei a mellettük fekvő s (30) lemezkékkel ellátott (25) író karok lenyomása által szintén elmozdíttatnak, minek következtében a papíron kettős jel létesül (13. ábra), mely a félhangot jelzi. Magától értetődik, hogy a fehér billentyűk író karjait is el lehetne látni menesztőkkel, melyek ez esetben a fekete billentyűkhöz tartozó karokat vinnék magukkal, mivel csak az a lényeges, hogy az egész és félhangok egyszerű (32 és kettős (31) vonalak által legyenek egymástól meg' különböztetve.
