31013. lajstromszámú szabadalom • Újítások átmenő vakuumfékeken

_ 4 _ Ezen szakaszokat a közbetett két (n) és (o) hártyalemez választja el egymástól. A (k) szakasz az (1) szakasszal a (p) csatorna útján közlekedik, melybe (ql) szelep van iktatva, mely a levegőt csak egy irányban bocsátja át. Az (1) szakasz másrészt az (r) szelep révén az (ml) szakasszal közlekedik. Az (ml) szakasz végül az (ml) szakaszban elhelyezett s a külső levegővel összeköttetésben álló (tl) doboz alsó falában elrendezett (sl) szelep útján a külső levegővel közlekedhetik. Ezen doboznak fölső fa'át egy (ul) hártyalemez képezi, mely az (n) hártyalemezzel össze van kötve, mikor az alsó (o) hártyalemez a legalsó helyzetében van, az (r) szelep lefelé nyúló orsója az elosztó tartány fenekéhez ér s ekkor fészkéről fölemelkedik. Az elosztó működése a következő: Ha a fővezetékben és a (k) szakaszban vákuumot hozunk létre, a mozgékony hártyalemezekből álló rendszer fölemelkedik. Ezen mozgás közben az (r) szelep fölső része az (sl) szelep orsóját megemeli, míg a maga fészkét szorosan megfekszi. Az (1) szakasz tehát az (ml) fékhengertől el van zárva s ez utóbbi a külső levegővel van összekötve. A vákuum tehát a (k) szakaszban s az (1) szakaszban képződhetik, miközben a fékhengerben atmoszférikus nyomás uralkodik. Ez a fékek teljes föloldásának felel meg. Viszont, ha a fővezetékben külső atmoszférikus nyomást létesítünk, akkor ezen nyomás a (ql) szelepet elzárja s a mozgékony rendszert lefelé nyomja. Az (sl) szelep fölszabadulva, fészkére esik s az (r) szelep ezután orsójánál fogva fölemeltetik. A vákuum most (1) szakaszból az (ml) fékhengerre terjed át. Ez a teljes befékezésnek felel meg. Ebből látható, hogy az (ml) szakaszban létrejövő vákuum a (k) és (1) szakaszokban uralkodó nyomások különbségének, vagyis a fővezetékbe bocsátott levegőmenynyiségnek a függvénye. Ha mérsékelt fékezés czéljából csak kevés levegőt bocsátunk a fővezetékbe, a (k) szakaszban a nyomás nőni fog, a mozgékony rendszer lesülyed, a fékhengerben lévő levegő az (1) tartányba hatol s az abban uralkodó nyomást fölemeli, mely nyomás aztán a hártyalemezt megemeli s az (r) szelepet fokozatosan elzárja. Ilyen módon tehát a fékezésnek egy első fokozatát kapjuk, mely a rendszer ezen egyensúlyi helyzetének felel meg. Ha most (k)-ba ismét újabb levegőmenynyiséget bocsátunk be, az előbbi tünemény ismétlődik, az (ml) fékhengerből újabb levegőmennyiség tódul az (1) szakaszba (segédtartány), úgy hogy az (ml)-ben megnövekedett vákuum folytán a fékezés fokozódik mindaddig, míg a fékhengerben a nyomás ugyanakkora lesz, mint az (1) szakaszban. Ez a teljes befékezésnek fog megfelelni, mely teljes befékezést azonban ezen esetben fokonként értünk el. Viszont, ha a teljesen befékezett állapotból kiindulva, a (k) szakasszal összefüggő vezetékben légritkítást idézünk elő, a mozgékony rendszerre ható erő irányát megváltoztatja, s a rendszer ennek folytán fölfelé mozog, az (r) szelep bezárul s feje az (sl) szelepet megemeli. Ennek következtében a külső levegő az (ml) szakaszba hatol be s a fékezés mérvét az ejektor megállításáig csökkenti. A levegő az (ml) fékhengerbe hatolva, ott nyomásnövekvést idéz elő, mely az (ul) hártyalemezre hatva, a mozgékony rendszert lefelé mozdítani s az (sl) szelepet elzárni iparkodik. Ha a fővezetékben a vákuumot fokozzuk, a fönti mozgások ismét előállanak és így a fékoldásnak mindenféle fokozatait egészen a teljes oldásig, előállíthatjuk, a mi hosszú lejtők befutásánál elengedhetetlen kellék. A mozdonyvezetőnek tehát ezzel az elosztóval módjában van a fékek hatását úgy a fékezésnél, mint az oldásnál tetszés szerinti oly lassú átmenetű fokozatokban szabályozni, a mint az szükséges. Ezen elosztónak további előnyei még, hogy kis helyet foglal el és igen egyszerű szerkezetű, mert dugattyúk és tolattyúk' nélkül dolgozik, miáltal nagy érzékenysége