30970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás litografiai fémlemezek előállítására

így például a vas- vagy aczéllemezt valamely rézsónak, például rézszulfátnak vagy réznitrátnak oldatába mártjuk, a mikor is, ha a vas- vagy aczéllemezt előzetesen megtisztítottuk, azon egy finom rézbevonat képződik, mely hőbehatás segélyével oxydáló atmoszférában a kívánt színnel, struktúrával és tapadási képességgel bíró rézoxyddá alakítható át; lehet továbbá a rezet, vagy más fémet, illetőleg fémeket a fémlemezen elektromosság segélyével lecsapni és az így előállított finom fémbevonatokat likacsos és tapadós oxydokká átalakítani. Vagy lehet végül a bevonatot, mely valamely fémötvözet is lehet, a fémlemezen egyszerű mártási eljárással előállítani, a mint ez a galvanizálásnál, ónozásnál szokásos. Ha vas- vagy aczéllemezeket zinkkel vagy zink- és ónötvözettel vonunk be és ezután azokat alkalmas természetű oxydáló atmoszférában hő hatásának vetjük alá, akkor a vas- vagy aczéllemeznek mindkét oldalán egy erősen hozzátapadó vasoxydréteg képződik, mely egy szintén erősen hozzátapadó, zink- vagy ónoxydból vagy mindkettőnek oxydjából álló külső réteggel van bevonva. A zink- és ónoxydok fehér színűek, a mi a litográfiái lemezekre nézve igen fontos és nagy értékkel bír; más oxydok alkalmazásával természetesen más színű bevonatokat is állíthatunk elő. Az orosz vaslemezek már előállításuk közben részben oxydáltatnak ugyan, de azért azok a jelen találmány lényegét nem érintik, a mennyiben a jelen találmány szerint fémlemezek fölületei oly oxydra vagy oxydok keverékére vannak átalakítva, melyek a litográfiái czélokhoz szükséges porosítást és fölületi textúrát biztosítják, vagy a fémlemezek fölületei más alkalmas, a kívánt porosítást és textúrát biztosító oxyddal vagy oxydokkal vannak bevonva, mely esetben a kiindulásul szolgáló fémlemezek fölületei oxydálva is lehetnek. A találmány keretébe esik tehát oly lemezeknek az említett réteggel való bevonása is, melyek fölületükön bizonyos mértékben már oxydálva vannak. A leírt módon az eddig használt kövek és fémlemezek előnyeit egyesítjük és egyszersmind úgy a köveknek, mint az eddig használt fémlemezeknek hátrányait elimináljuk, a mennyiben az oxyd vagy oxydok az alkalmas fölületet szolgáltatják, míg a lemez fémrésze a kivánt hajlékonyságot biztosítja. A következőkben a jelen eljárásnak egy foganatosítási módját a mellékelt rajz nyomán fogjuk leírni. A (c) kamrába az (a b) retorta van beépítve, mely a (d) gázcsőből táplált (c) lángzók segélyével hevíttetik, mely utóbbiaknak égéstermékei az (f) nyílásokon át távoznak. A retortának fölső nyílása a (g) födéllel van ellátva, melyben szűk hasítékok vannak kiképezve. (h) egy gőzcsövet jelöl, mely alkalmas kazánnal van összekötve, és melybe az (1) tölcsérrel ellátott szűk (k) cső torkol, melyen keresztül olajat vezethetünk be, mely ezután a (h) csőben a gőzzel keverődik össze. Ezen keverék :a gőzcsőnek lefelé hajlított (m) részén tovább áramlik, miközben az olaj az erős hőhatás következtében elgőzösíttetik, mire a gőz és olajgőz keveréke a vízszintes (n) csőrészen keresztül a retorta belsejében ennek egész hosszára kiterjedő (o) csőbe kerül és ezután az. ennek alsó oldalán kiképezett szűk fúratokon keresztül a retortának erősen fölhevített fenekéhez áramlik. Eközben a gőzben esetleg tartalmazott szabad oxygén a szénhydrogéngőzzel egyesül. Ezen egyesülés után a keverék a (p) vasforgácsok rétegén áramlik át, mely a retortában megfelelő magasságban van fölhalmozva. A vasforgácsréteget elhagyó és esetleg oxygéntartalmától teljesen megszabadított gőz már most az (a b) retortában fölfüggesztett (q) vas- vagy aczélleraezek között fölfelé áramlik, melyek a gőzre fölbontóan hatva, mágneses vasoxyddal vonódnak be. A fölös gázok vagy gőzök az (a b) retortát befödő (g) födél hasítékain át távoznak.