30964. lajstromszámú szabadalom • Lángzó gáz oxygén világításra

alkalmazott gáznak csak egy része kerül az oxygén által elégetésre és minthogy ezen gázmennyiség csak igen csekély, ennélfogva az elégetéshez szükséges oxygénmennyiség is csak megfelelő kicsi lesz. A következőkben a föntebb mondottak egy, az új eljárás szerint berendezett világítótestre vonatkozó példa segélyével vannak pontosabban megmagyarázva. A világítótest 250—300 normálgyertya fényerősséget ad. Az izzóharisnya 22 mm. hasznos magassággal, 11 mm. legnagyobb alsó átmérővel és 7 mm. legnagyobb fölső átmérővel bír. A gáz-hozzávezetőcső belső átmérője l-5 mm., az oxigén-hozzávezetőcső belső átmérője pedig 1 mm. Az említett 250—300 normálgyertya fényerősség előállításához szükséges gázfogyasztás perczenként körülbelül 20 liter és az oxygénfogyasztás perczenként körülbelül 18 liter. A világítótest a mellékelt rajzon van föltüntetve. Az (a) lángzócső alsó végével a (c) gázkamra (b) födelén ül és alsó kerületén (d, e) furatokkal bír, melyek a levegő bevezetésére szolgálnak. Az (a) csőben központosán egy (f) gázfuvóka van elrendezve, mely a (c) gázkamrába nyílik. A (a) cső és az (f) gázfuvóka között a (g) gyűrűtér van szabadon hagyva, mely a beáramló levegőnek a lángzócsőhöz való vezetésére szolgál, mely csőben a gáz és levegő keverődése megy végbe. Az (f) gázfuvókának a gázkamrába nyíló vége (h) szelepfészek gyanánt van kiképezve, melybe a kúpos (i) csavarszelep illik, mely szelep a gázkamra fenekébe van vezetve és fölfelé vagy lefelé való csavarása által a gáznak az (f) gázfuvókába való belépését szabályozza. A (c) gázkamrába a világítógázt a (k) gázcsövön át rendes gáznyomás mellett vezetjük be. A (d, e) légnyílások fölött egy nagyobb átmérővel bíró (1) cső van az (a) lángzócső körül központosán elrendezve, melynek alsó vége (m)-nél szorosan a lángzócsőhöz illeszkedik, és melynek fölső vége (n)-nél a lángzócső felé kissé be van görbítve, azonban a lángzócsövet nem érinti és utóbbival a gyűrűalakú (o) nyílást képezi. Az (1) cső oly módon van lángzócsőhöz illesztve, hogy utóbbi az előbbi fölött egy kis darabbal kiáll. A két (a és 1) cső közötti üreg az (x) oxygénkam rát képezi, mely a (q) csövön át oxygénnel tápláltatik a rendes gáznyomás nyomása mellett. A (q) oxygéngázcső a kengyelszerűen vezetett (k) gázcső mellett van elrendezve, mely (r)-nél a gáz-fővezetékbe nyílik, míg a (q) oxygéngázcső vagy a gázfővezetéken át, mint a rajz mutatja, vagy más úton vezettetik az oxygéntartányhoz. A két (k) és (q) csövön az eltolható (s) csavarszorító van vezetve, melyen a (t) harisnyatartó ül. A harisnyatartóra a fölül zárt (u) izzóharisnya egy aszbesztszál segélyével oly módon van fölfüggesztve, hogy az izzóharisnya alsó széle az oxygénkamra fölső részét körülfogja. A lángzónak a föntebbi leírás alapján már megmagyarázott működési módja röviden összefoglalva a következő: A (k) csővezetéken át világítógáz jut a (c) gázkamrába, honnét a gáz az (f) gázfuvókába és az (a) lángzócsőbe áramlik. A gázfuvóka a (d és e) légnyílásokon át levegőt szív be a lángzócsőbe és a lég-gázkeverék az izzóharisnyán belül a nem világító (v) lángot képezi. A (q) csővezetéken át az (x) oxygénkamrába oxygéngáz áramlik, mely az (a) lángzócsövet hűti. Az oxygéngáz a gyűrűalakú (o) nyíláson át a harisnya belsejébe kerül. Ugy az (o) nyílás, mint a lángzócsőnek fölül kiálló vége az oxygénáramnak csaknem hengeres gyűrűalakot ad. Az oxygénáram a harisnyában fölemelkedve, egyrészt az izzóharisnya belső falát, másrészt a (v) láng külső kerületét, a láng zónáját érinti és ily módon az itt jelenlevő el nem égetett gázok elégetése által a (w) gáz-oxygén lángot képezi, mely az izzóharisnyát intenzív módon fölhevíti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lángzó gáz-oxygén világítás előállítására, jellemezve az által, hogy a meggyújtás előtt levegővel kevert gáz nem világító lángját legkülső kerületén oly módon veszi körül oxygénáram, hogy utóbbi a lángot körülvevő izzótesten belül vezettetik be, mi mellett az oxygénáram az izzótest belső falát súrolja.