30951. lajstromszámú szabadalom • Elektromos olvasztókemence több olvasztó tégellyel

zött mellókáramköröket (áthidalásokat) létesíteni. Ezen ezélra az egyes tégelyek talplemezeit bizonyos számú áramvezetővel látjuk el, melyek a talplemezeket összekötő (e, e) rézrudak által állnak egymással összeköttetésben, mint azt a 2. ábra föltünteti. A lecsapolás alatt, a tégelyeket összekötő (f) csatornákban és a központi (d) olvasztó tűzhelyben lévő anyagot átjáró áram erőssége fogy, míg a lefolyás végeztével zérussá lesz. Ekkor az áram a talplemezeket és az (e) áthidalásokat járja át, és ez magyarázza meg, hogy az áramerősség a tégelyeket összekötő olvadó tömegben fogy. Ha az olvadó tömeg a (c) tégelyekben lévő átalakuló tömegeket már nem köti össze, akkor az egész áram a külső (e) áthidalásokat járja át. Lecsapolás után a megolvadt és a (d) tűzhelyben összegyülemlő anyag alkalmat ad újbóli áramelosztásra, mely a lecsapolasnál tapasztalt áramelosztással ellentétben, mindig nagyobb és nagyobb míg végre teljes erősséggel járja át az olvadó tömeget. Az áramnak az olvadó tömegekhez való vezetése tehát önműködően és növekedő mértékben megy végbe, úgy hogy az áramelosztás rendes menetében változásoktól vagy rendetlenségektől nem kell tartani. Az imént leírt több tégellyel ellátott olvasztókemencze előnyei különösen a következők : Ásványok (érezek) redukcziójánál a redukált fémek, képződésük mértékében folynak a központi olvasztó tűzhelybe, a hol azokat tisztíthatjuk és finomíthatjuk; ezen ezélra az olvasztó tűzhely alkalmas összetételű béléssel lehet ellátva; az adalékok hozzávezetésére alkalmas nyílással bír és alkalmas gázáram befúvására fúvókkal is lehet ellátva. Ha a befúvatást még a folyékony tömegbe eszközöljük, akkor ez oxydálódik a nélkül, hogy a fúvókáktól távoleső, védett elektródokat megtámadná, végül igen könynyen vehetünk a fémből próbát, hogy azt lecsapolás előtt megvizsgáljuk. A készülék működése a következő : Az egyes (c) tégelyek, a megömlesztendő anyaggal vannak megtöltve, melynek nagy részét áram járja át. Vasérczek földolgozásánál pl. ásványt (érez), kokszot és salakképző anyagokat aprított és jól összekevert állapotban adagolunk a (c) tégelyekbe. Az elektromos melegség folytán végbemegy a redukezió, a redukált fém a tégelyek alapjára slilyed és az egyes áramok a (d) olvasztótűzhelyben egyesülnek, mely így lassan megtelik. Az elektromos áram eloszlása előbb leírt módon megy végbe. Az olvasztótűzhelyben lévő többé-kevésbé széntartalmú megolvasztott anyaghoz meszet adagolunk, hogy azt a foszfortól megszabadítsuk, és oxydácziógyűrűt létesíthetünk oly módon, hogy a tömeg finomítása czéljából az olvasztótűzhelybe légáramot fújtatunk be. Az olvasztótűzhelyben egyesített fém, mihelyt a kellő összetételt elérte, lecsapoltatik. Rézérczek földolgozásánál például az olvasztás a (c) tégelyekben történik; a fémtömeg nagyobb súlyánál fogva a salaktól elkülönül és a központi (d) olvasztótűzhelybe folyik, a hol a tisztítást fújtatóval végezzük. Mindkét példából kitűnnek azon nagy ipari előnyök, melyeket ilyen, több tégellyel ellátott olvasztókemencze nyújt, midőn a folyékony tömeg összegyűjtését lehetővé teszi. Azon esetben, ha a központi (d) olvasztókemenczében lévő folyékony tömeg nem elég magas hőmérsékletű, az olvasztótűzhely boltozata nyílással bír (3. ábra), melyet a (g) dugó (1. ábra) zár be, melynek eltávolítása után az olvasztótérbe egy függélyes irányban elmozgatható (h) elektródát bocsáthatunk be, mely a fővezetékhez van kapcsolva. Ezen elektróda sülyesztésével az áram erőssége, utóhevítés czéljából szabályozható. Az előbb említett (e) áthidaló vezetékek alkalmazása elkerülhetetlen, ha az egyes tégelyeket összekötő csatornák vízszintes elrendezésűek, mert ez esetben, ha nem akarjuk az összes megolvasztott anyagot kiüríteni, a lecsapolási nyílás a csatorna talapzata fölött megfelelő magasságban könnyen rendezhető el.