30929. lajstromszámú szabadalom • Lyukasztó gép pianolák és hasonló hangszerekhez való hangjegykártyák készítésére

vele a (31) kártyának bizonyos hangjegyre való pontos beállítása a (20) állványlemezen elrendezett, már említett (25) hangjegyskála segélyével történik (2. és 4. ábra), mely annyi részből áll, mint a mennyi billentyűvel bír az illető pianola. A zongora oktáváinak megfelelően ezen skálánál is több, rendesen hét (I II III IV V VI VIí) szakasz különböztetendő meg, melyek mindegyike tizenkét részre van osztva a zongora egy oktávájáboz tartozó tizenkét hangnak megfelelően. E tizenkét rész mindegyike lyukszerű (26) mélyedéssel van ellátva, melybe a (21) csúszó deszkán megerősített (28) rúgó (27) csapja nyomulhat, hogy a (21) csúszó deszkát bármely helyzetb en rögzíteni lehessen. A pianola, melyet, mint ismeretes, a zongora elébe szoktak tolni és pneumatikusan szoktak működtetni, a kártya közvetítésével automatikusan hat a zongora billentyűire. A kártyát egy hengerre fektetett végnélküli papírszalag képezi, mely lyukakkal és különböző nagyságú hosszhasítékokkal van ellátva. E lyukak és hosszhasítékok egymáshoz képest a zongora azon billentyűjének (hangjegyének) megfelelően, melyet azoknak működtetniök kell, el vannak tolva. A lyukak a zenedarabban előforduló legkisebb ütemrésznek felelnek meg, úgy hogy például egy fél ütemet kitöltő hangjegyet olyan hosszhasíték képvisel, mely annyi lyuk egymás mellé sorozásából keletkezik, a mennyi a fél ütemnek megfelel. A papírszalagnak (kártyának) ennélfogva a lyukak előállítása alkalmával önműködően előre kell tolódnia, a mit a már említett (15 16 17) továbbító kerékáttétel segélyével érünk el. E kerekek közt mozog a papírszalag tova. Természetes, hogy e kerékáttételnél a fogosztás úgy választandó, hogy a kártya minden egyes eltolódása bizonyos meghatározott és pontosan rögzíthető mértéknek, és pedig a lyukasztó tű átmérője felének feleljen meg. E mérték, mellyel a papírszalag minden egyes munkaperiódusban előre tolódik, képezi az alapot az ütemrészek beosztására. A lyuk helyzete a kártyán továbbá meg kell hogy egyezzék a zongora illető billentyűjének helyzetével. Ezzel a kártya lyukasztásánál követendő eljárás meg van adva. A (21) csúszó deszkát és vele a lyukasztandó kártyát tehát a (22) orsónak a (30) kézi kerék segélyével eszközölt elforgatásával, a (18) rúd fölemelve tartása közben mindenekelőtt a (25) hangjegyskála azon hangjegyéig toljuk, mely a zenedarab illető hangjegyének felel meg és a (28) rúgó (27) csapja közvetítésével e helyzetben rögzítjük. Ezt követőleg a (18) rúd sülyesztésével a (15 16 17) továbbító kerékáttételt érintkezésbe hozzuk egymással és a (29) kézi kerék forgatásával az alkalmas éllel bíró (6) tűt mozgásba hozzuk, miáltal a kártyában egy lyuk jön létre. Ilyen lyukak egymás mellé sorakoztatásával hosszlyukak keletkeznek, melyek a hangzási időtartamnak megfelelő hosszúra készítendők. Ha a zenedarab illető hangjegyének megfelelő lyuk készen van, a (15 16 17) továbbító kerékáttételt egymásból kikapcsoljuk és a (21) csúszó deszkát a hangjegyskála azon lyukszerű mélyedéséig toljuk, mely a zenedarab legközelebbi hangjegyének megfelel. Természetes, hogy a (25) hangjegyskálát meg is lehet hosszabbítani, hogy az előforduló legnagyobb zongoraszerű hangszerekhez való kártyákat is lehessen a gépen előállítani, ekkor természetesen egyszersmind az eltolható (21) csúszó deszkát is nagyobbítani kell a szélesebb kártyának megfelelően. Hogy a kártya készítése alkalmával a helytelen beállításból eredő hibákat elkerüljük, melyek tudvalevőleg az egész kártyát használhatatlanná tennék, a zenedarabok hangjegyét, illetőleg a lyukelrendezés sémáját előbb, külön e czélra szolgáló tervező lapokon, előrajzoljuk. Ezen tervező lapok a zongora I—VII oktávainak megfelelően hét szakaszra vannak osztva és az oktávok egyes hangjegyei e lapokon függélyes vonalkákkal vannak külön megjelölve. A pontos ütembeosztás ezé Íjából a tervező lapokon vízszintes vonalak is vannak húzva, melyeknek egymásból való tá-