30923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék tőzeg-brikettek előállítására

_ 4 _ gely körül foroghatnak, mely tengelyre több hornyolt (M9) görbetárcsa vau szilárdan fölékelve és pedig mindegyik kamra részére egy ily tárcsa van elrendezve. A szélső (Ml4) tárcsák egyes tárcsákat képeznek és ezen tárcsák agyai az (Ml) köpeny határfalain át kilépnek, mely részükön (M17) hajtókerekeket tartanak, melyek az (M19) tengelyre ékelt (M18) fogaskerekekbe kapaszkodnak (3. ábra). Az (M19) tengelyen továbbá az (M20) szíjtárcsa ül, melyre az (M21) szíj valamely erőforrásból erőt visz át. A nedves tőzeget a töltőszekrénybe helyezzük, honnét a különböző szakaszokon át az (MII) zsebekbe az (M12) dugattyúk elé kerül, melyek a zsebekből egészen vissza vannak húzva, ha a zsebek a töltőszekrény alatt állnak. A táplálókészűléket az 5. ábra értelmében balra, tehát az (M25)-el jelölt helytől elforgatjuk, mi mellett a forgatásnál a zsebekbe lesülyedt tőzeg meghatározott nagyságú adagokban elvágatik. A forgás folytatásánál a fölékelt (M9) görbetárcsák a dugattyúkra hatnak és utóbbiakat lassan a zsebekbe tolják be, miáltal a víz egy része a tőzegből kisajtoltatik. Ezen víz a dugattyúkban levő furatokon át a kamrák belsejébe távozik és végül az (Ml4) tárcsákban és az (Ml) köpenyben elrendezett lyukakon át elfolyik. A készülék forgása által a megtöltött zsebek ezután vízszintes (M2) csövek sorozata elé kerülnek, melyekből ugyanannyi van elrendezve, mint a hány szakasszal a töltőszekrény bír és melyek az (Ml) köpenyből ágaznak el. A görbetárcsák a rajzokon csak jelölve vannak és alakjuk könnyen megérthető, a mennyiben ezen tárcsáknak a tőzeget a köpenyben kissé össze kell nyomni és azután az (M2) csövekbe szállítani, ha a zsebek elé kerülnek. A forgás utolsó negyedében a görbetárcsák oly módon hatnak a dugattyúkon elrendezett (M13) csapokra, hogy a dugattyúk a zsebekből egészen kihúzatnak, úgy hogy ha erre egy zsebsorozat ismét a töltőszekrény alá kerül, akkor új adagot fogadhatnak be. Az egy zsebsor részére most leírt munkafolyamat mindegyik következő zsebsornál megismétlődik, tekintet nélkül arra, hogy négy vagy több zsebsor van-e elrendezve, úgy hogy tehát a tőzeg adagolása állandóan történik és az (M2) csövek is folytonosan tőzeggel tápláltatnak. Az (M2) esőteknek a táplálókészülék felőli végének közelében (M7) lyukasztások vannak elrendezve, úgy hogy e helyeken víz távozhatik el és hogy a tőzegveszteség elkeriiltessék, ezen lyukak egy (M6) szitával vannak befödve, mely szitákhoz hasonlókat az (Ml2) dugattyúk lyukain is elrendezhetünk. Az (M2) csövek másik vége lefelé meg van hajlítva és egy közös (M3) keresztirányú csőbe nyílnak, melynek feneke hasítékokkal bír (14. ábra) és egy (M4) rostély segélyével nyitható vagy zárható, a mennyiben utóbbit az (M5) fogantyúval (1., 2. és 3. ábra) ide-oda toljuk. Az (M3) csőtől a tőzeg közvetlenül megfelelő, fűthető mintákba kerül, melyek a tőzeget az erre következő szárítás és sajtolás alatt brikettekké vagy égethető tömbökké alakítják át. A minták működése a 7., 8., 9. és 10. ábrák segélyével van megmagyarázva. Egy nyílásokkal bíró (Dl) keret egy második hasonló (D) kereten csúszik és e két keret képezi a sajtómintát; a (D) keret (d) toldatai a (Dl) keret nyílásaiba nyúlnak föl és utóbbi (dl) toldatai a (D) keret nyílásaiba függnek le. Minden egyes (d és dl) toldatpár tehát a minta egy prizmatikus üregének két szomszédos falát képezi. Ha már most a (D és Dl) kereteket a 7. ábrában rajzolt egymást födő helyzetből egymáshoz képest a 8. ábrában rajzolt helyzetbe toljuk el, akkor a (d és dl) toldatok egymáshoz közelednek és a közöttük levő tőzeg összesajtoltatik. A gépben alkalmazott minták szerkezete olyan, mint azt a 9. és 10. ábrák mutatják. A gyakorlatban azonban négy üreg helyett sokkal több alkalmaztatik. Ha sok üreget alkalmazunk, akkor ezeket több, párhuzamos sorban rendezzük el és mindegyik sor hossza az (M3) keresztcső hosszával egyenlő.