30912. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fékberendezés

- á — rok segélyével erősíthetők meg egymáshoz és a (16) agyhoz. A mint tehát látható, a (18, 19) fémgyűrűk egymástól és a jármű (14) tengelyétől szigetelve vannak. A (15) korong körül a (20) keret van elrendezve (1. ábra), mely összelapított gyűrű alakjával bír, melynek áttörésében a (15) korong szabadon foroghat. Ezen czélból a (20) keret a (14) tengely alatt van elrendezve és a jármű alvázával akként van összekötve, hogy állásában mereven megtartassék. A (20) keret hosszoldalain két (21) fül van kiképezve (5. ábra), melyekben két villaalakú (22) emeltyűkar van ágyazva (2. ábra). Ezen emeltyűkarok kis mérvű, a (15) korong síkjára merőleges irányú lengést végezhetnek csapjaik körül, de egyúttal a korongfölülettel párhúzamosan is kilenghetnek. A villaalakú emeltyúkarok rendesen a 2. ábrában föltüntetett függélyes állásban vannak, ha csak nincsenek a korongtól kissé hátra fektetve, a mint ezt az 5 ábra mutatja. Mindegyik (22) emeltyűkar egy-egy kettős elektromágnest hord, melyeknek magjai egymással egy fémrúd segélyével vannak összekötve, mely a (15) korong oldalán a (18) fémgyűrűvel szemben fekszik. A (22) emeltyűkaroknak a jármű (1) tengelye fölé fordított villaága (2. ábra) a (24) láncz segélyével (11) karral van összekötve, mely a féksarúkat az említett módon működteti ; az emeltyűkaroknak másik villaága a (25) láncz segélyével a (27) csapokra ágyazott (26) emeltyű egyik végével van összekötve, melynek másik vége a (28) láncz segélyével ugyancsak a (11) kar szabad végével van összekötve. A (23) elektromágnesek gerjesztésére szolgáló áramot a jármű motorainak áramszedője szolgáltatja, ha a (29) kapcsolók segélyével (1. ábra) az elektromágnesekhez vezető (30) sodronyokat az áramkörbe kapcsoljuk. Ezen áram az elektromágnesek tekercselését soroskapcsolásban áramolja át és ezután a (31) kontaktus révén a jármű (14) tengelyére és ettől a pályasínekre vitetik át, mely czélból a (31) kontaktus állandóan a tengely fölületén csúszik, a mint ez a 2. ábrán látható. Megjegyzendő, hogy a (30) sodronyoknak a (23) elektromágnesekkel való összeköttetése spirálisan göngyölt sodronj^ok vagy ismeretes módon elrendezett csúszókontaktusok segélyével vagy más módon létesítve akként, hogy a (23) elektromágneseknek a (22) emeltyűkarokkal való együtt kilengésekor az összeköttetés meg ne szakíttassék. Az elektromos fék működése már most a következő: A jármű haladása közben a (15) korong a (14) tengellyel együtt forog pl. balra. Ha a fékeket meg akarjuk húzni, akkor a (29) kapcsolókat zárjuk. A- (23) elektromágnesek tekercseléseit ekkor átáramló áram a magokat gerjeszti, melyek ennek következtében a (15) korong (18, 19) fémgyűrűihez illeszkednek. Ennek következtében a forgó (15) korong magával meneszti a (23) elektromágneseket a (22) villakarokkal együtt, melyek csapjaik körül kilendíttetvén, a (24) lánczok segélyével a (11) karokra behatnak és ez által a féksarúkat meghúzzák. Ha a jármű ellenkező irányban halad, a (15) korong jobbra forog és (22) elektromágneseket ezen irányban meneszti magával. Ezen esetben a hatás (25) lánczok, a (26) emeltyű és a (28) lánczok segélyével vitetik át a féksarúkra. Belátható, hogy a fék hatása rögtönös és, minthogy az a (15) korong forgási sebességétől függ, a fék hatása annál gyorsabb és erősebb lesz minél nagyobb a jármú haladási sebessége. A (23) elektromágnesek solencidjai különböző számú területekből és különböző harántmetszetú sodronyokból álló különböző tekercseléssel lehetnek ellátva, melyeknek hatásai összegeződnek vagy melyek különkülön vagy egyidejűleg alkalmas kapcsolók segélyével gerjeszthetők, hogy ekként a fék hatását tetszésük szerint szabályozhassuk. Lehetne az elektromágnesek áramkörébe alkalmas rheostatot is elrendezni, melynek