30907. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet elektromágneses szikrafejlesztők osczilláló erővonalvezetői számára

Megjeleni 1ÍM)4. évi szeptember hó 2-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 30907. szám. V/d. OSZTÁLY. Hajtószerkezet elektromágneses szikrafejlesztó'k oszczilláló erővonalvezetó'i számára. GASMOTOBEN-FABRIK DEUTZ CZÉG KÖLN-DEUTZBAN. Bejelentésének napja 1904 márczius hó 15-ike. Elsőbbsége 1903 május 19-től kezdődik. Az eddig ismeretessé vált elektromágne­ses szikrafejlesztőknél, melyeknél az erő­vonalvezeték az indukált áram gerjesztése czéljából rugók hatása ellenében mozgat­tatnak ki mágnessarkok között egyensúlyi állásukból, hogy a kimozgást eszközlő szer­kezetből való kikapcsolás után a rugók ál­tal az egyensúlyi állásba ismét visszamoz­gattassanak, ezen erővonalvezetők hajtása olyan, hogy a kimozgás kezdetén az ellen­hatású forgató nyomaték zéró és hogy ezen nyomaték a kilengésnek megfelelően na­gyobbodik és a visszamozgás közben ha­sonló módon csökken. A visszamozgás közben az erővonalveze­tőben és a vele összekötött részekben föl­lépő eleven erő következtében az egyensúlyi állás elérésekor azonban a részek nem ál­lapodnak meg, hanem az egyensúlyi állá­son túllengenek, mely túllengés a föllépő forgató nyomaték által fékeztetik. Ezen fé­kezés szintén zéróból (az, egyensúlyi állás­nál) növekedik. A túllengés annál nagyobb, minél nagyobb a visszamoagó részek ele­ven ereje és minél lassabban növekedik az ezen erő ellen ható forgató nyomaték. Ha az elektromágneses szikrafejlesztőt robbanó gépeknél a gyújtó szikra létesíté­sére használjuk, akkor, különösen gyorsan forgó motoroknál, az erővonalvezetőnek gyors visszamozgása az egyensúlyi álláson túl káros következményekkel járhat. Meg­történhetik ugyanis, hogy az erővonalve­zetőt működtető géprészek (bütyök stb.) új­ból azon állásba jutnak, melyben azoknak az erővonalvezetőre be kell hatnia, míg ez utóbbi túlnagy visszamozgása következté­ben még nem is érkezett vissza az egyen­súlyi állásba, minek következtében a részek helytelenül működnek együtt, úgy hogy tö­rések lépnek föl és a gyújtás megzavarta­tik. A jelen találmány ezé Íja már most a moz­gatott tömegeknek bizonyos meghatározott eleven erejénél az egyensúlyi álláson való túlmozgást lehetőleg rövidre szabni. Ezt az által érjük el, hogy úgy a rugók feszítő erejét, mint a támadó emeltyűkart, nem zérusból indíttatjuk ki, hanem azok­nak rögtön bizonyos nagyságot adunk,bár­milyen legyen is a kimozgás iránya. Ez ál­tal a kimozgatott részek visszamozgását oly erők idézik elő, melyek az egyensúlyi állásig véges értékkel bírnak, a mi az ed­digi elrendezéseknél nem volt; a visszamoz­gás e szerint egyenlő kimozgásnál és egyenlő rúgóerőnél gyorsabban történik, vagyis eleg.ndő sebességnél kisebb kimoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom