30907. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet elektromágneses szikrafejlesztők osczilláló erővonalvezetői számára

Megjeleni 1ÍM)4. évi szeptember hó 2-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 30907. szám. V/d. OSZTÁLY. Hajtószerkezet elektromágneses szikrafejlesztó'k oszczilláló erővonalvezetó'i számára. GASMOTOBEN-FABRIK DEUTZ CZÉG KÖLN-DEUTZBAN. Bejelentésének napja 1904 márczius hó 15-ike. Elsőbbsége 1903 május 19-től kezdődik. Az eddig ismeretessé vált elektromágneses szikrafejlesztőknél, melyeknél az erővonalvezeték az indukált áram gerjesztése czéljából rugók hatása ellenében mozgattatnak ki mágnessarkok között egyensúlyi állásukból, hogy a kimozgást eszközlő szerkezetből való kikapcsolás után a rugók által az egyensúlyi állásba ismét visszamozgattassanak, ezen erővonalvezetők hajtása olyan, hogy a kimozgás kezdetén az ellenhatású forgató nyomaték zéró és hogy ezen nyomaték a kilengésnek megfelelően nagyobbodik és a visszamozgás közben hasonló módon csökken. A visszamozgás közben az erővonalvezetőben és a vele összekötött részekben föllépő eleven erő következtében az egyensúlyi állás elérésekor azonban a részek nem állapodnak meg, hanem az egyensúlyi álláson túllengenek, mely túllengés a föllépő forgató nyomaték által fékeztetik. Ezen fékezés szintén zéróból (az, egyensúlyi állásnál) növekedik. A túllengés annál nagyobb, minél nagyobb a visszamoagó részek eleven ereje és minél lassabban növekedik az ezen erő ellen ható forgató nyomaték. Ha az elektromágneses szikrafejlesztőt robbanó gépeknél a gyújtó szikra létesítésére használjuk, akkor, különösen gyorsan forgó motoroknál, az erővonalvezetőnek gyors visszamozgása az egyensúlyi álláson túl káros következményekkel járhat. Megtörténhetik ugyanis, hogy az erővonalvezetőt működtető géprészek (bütyök stb.) újból azon állásba jutnak, melyben azoknak az erővonalvezetőre be kell hatnia, míg ez utóbbi túlnagy visszamozgása következtében még nem is érkezett vissza az egyensúlyi állásba, minek következtében a részek helytelenül működnek együtt, úgy hogy törések lépnek föl és a gyújtás megzavartatik. A jelen találmány ezé Íja már most a mozgatott tömegeknek bizonyos meghatározott eleven erejénél az egyensúlyi álláson való túlmozgást lehetőleg rövidre szabni. Ezt az által érjük el, hogy úgy a rugók feszítő erejét, mint a támadó emeltyűkart, nem zérusból indíttatjuk ki, hanem azoknak rögtön bizonyos nagyságot adunk,bármilyen legyen is a kimozgás iránya. Ez által a kimozgatott részek visszamozgását oly erők idézik elő, melyek az egyensúlyi állásig véges értékkel bírnak, a mi az eddigi elrendezéseknél nem volt; a visszamozgás e szerint egyenlő kimozgásnál és egyenlő rúgóerőnél gyorsabban történik, vagyis eleg.ndő sebességnél kisebb kimoz-