30903. lajstromszámú szabadalom • Órarendszerű elektromosságszámláló berendezés
80908. szára. Vll/c. OSZTÁLY. Órarendszerű elektromosságszámláló berendezés. DR ÁRON HERMANN TANÁR CHARLOTTENBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 Jebruár hó 1-je. Megjeleni 1904. évi szeptember lió 2-án. MAGY. ^Jfcs KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS Az alább ismertetett berendezés órarendszerű elektromosságszámlálóknál a maximálisan megengedhető érzékenység hátárát nagyobbítani és ezzel együtt ezen készülékeket a függélyesen való fölfiiggesztés tekintetében kevésbé érzékennyé tenni van hivatva. A fő- és a mellékáramkörű tekercselés, valamint az össz-ellenállás ezen számlálóknál mostanig úgy volt megszabva, hogy a két inga maximális terhelésnél óránkint csak körülbelül 3000—3600 lengéssel térhetett el egymástól. Ezen érzékenységi határ túllépésénél beáll annak veszélye, hogy nagy túlterhelések esetén az eltaszított, tehát fékezett inga szélső helyzetében függve marad, miután a taszítóerő azt oldalra nyomja. Kis- és középnagyságú munkafogyasztáshoz való számlálóknál óránkint összesen 3000 lengést kitevő eltérés teljesen elégséges. Az utóbbi időben azonban gyakran oly nagy munkafogyasztáshoz való számlálókra van szükség, hogy a mostani maximális érzékenységgel nem lehet megelégedni. Hogy tehát az ingáknak az áram által nagyobb fokú befolyásoltatását szabadjon megengedni, a nélkül, hogy ez által a járás biztonsága veszélyeztetnék, a mellékelt rajz 1. ábrája szerint az (a) horgonyon egy (b) ingarúgót erősítünk uieg. Ezen rúgó a horgony mozgását követni nem képes, mert szabad vége a (c, cl) szögek közé van foglalva, melyek a (d) alaplemezen megerősített (e) fémlemezben vannak elrendezve. Ezen elrendezés folytán a (b) rúgó az inga minden teljes lengése alatt egyszer balra, egyszer jobbra kihajlik és az ingát mindig, midőn az lengésének végpontjába ér, visszaforgatni igyekszik. A (b) rúgó tehát a taszítóerő ellenében hat és ennélfogva megakadályozza, hogy az inga szélső helyzetében fogva tartassék. Ennek folytán az ilyen rúgókkal fölszerelt számlálók a biztos járás tekintetében minden veszély nélkül jóval érzékenyebbé tehetők. Nem túlságos erős rúgó alkalmazásával a két inga közt óránkint körülbelül 9000—10000 lengési eltérés is megengedhető. A rúgók alkalmazásával, melyek a föntebb ismertetett módon rendeztetnek el, a számláló egyszersmind kevésbé érzékennyé válik a pontosan függélyesen való fölfüggesztés tekintetében is. Tudvalevőleg az ingának mindig a függélyesbe kell beállani, miután az egyensúlyi helyzetben a súlypontnak függélyesen a forgási tengely alatt kell lennie. Ebből következik, hogy az olyan számlálónál, mely bizonyos szöggel ferdén van fölfüggesztve, az ingáknak egyedül a
