30877. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a csatornavizeken tartalmazott ürülék kiválasztására

— 2 -elősegítő tényező és a melyen a keféknek kell az iszapot átszállítaniok, kissé emelkedik, hogy a tömeg előremozgása közben a folyékony alkatrészek visszamaradjanak. Végül a szűrőmedeneze fenekének utolsó rövid szakasza ismét lejtősödik, hogy elősegítse az iszapnak egy gyűjtőmedenczébe való lerakódását. Ily módon a szűrőfenék oldalfalaival mintegy teknőt képez, mely a hirtelen meggyülemlett szennyvíz összefolyása esetében, ennek fölvételére tartányul szolgál, anélkül, hogy ez a szűrés folyamatát akadályozná. Hogy a szűrőrétegnek időről-időre szükségessé váló fölújítása kényelmesebben legyen eszközölhető, minden szűrőmedeneze feneke rostélyból, vagy rácsból van képezve, melynek nyílásaiba szűrőfalú, koksszal, tőzeggel stb. töltött kosarak vannak helyezve. Minden kosár tartalmának legfölső rétegét porózus koksztégla képezi, mely sima, sík fölületet nyújt a kefék működésének. Maguk a kefék végtelen lánczon mozognak, melyeken úgy vannak függélyes irányban elmozdíthatóan megerősítve, hogy önsúlyuknál fogva, daczára a beálló lekopásnak, mindig ráfektisznek a szűrőmedeneze fenekére. A gyűjtőmedenczébe jutott iszaphoz hígított kénsavat adunk az ammóniák megkötésére, ezután olyan térbe szivattyúzzuk, hol sajtolással és kiszívással elvonjuk tőle a nedvességet abból a czélból, hogy aztán végül kalcziumszulfáttal kevervén, megszárítsuk. A mellékelt rajzok a találmány tárgyát képező berendezésnek egy foganatosítási alakját tüntetik föl, hol az 1. ábra egy szűrőmedeneze függélyes hosszanti metszete, a 2. ábra ugyanannak keresztmetszete, a 3. ábra a szűrésnél kapott iszap nedvtelenítő és szárító telepét mutatja be függélyes hosszanti metszetben, a 4. ábra a szűrőkamra áteresztő fenekét képező, szűrőfalú és koksztartalmú kosarak egyikének függélyes metszete, az 5. ábra a végtelen lánczon mozgó kefék egyikének függélyes hosszmetszete, a 6. ábra a kefe és láncz oldalnézete, végül a 7. ábra a kefének három, szorítócsavarokkal összetartott részének összefüggését mutatja. A.z 1. ábrában (1) a fönnebb említett tápláló tartály, a melybe a homokfogók által a kövek és hasonlóktól megszabadított szennyvizek ömlenek. Az (1) táplálótartály, mely itt keresztmetszetben van bemutatva, olyan hosszú, hogy a szükséges számú szűrőmedenczék oldalt könnyen hozzáilleszthetők. Ez (1) táplálótartálynak a befolyással szemben levő vége (2) zsilipekkel van lezárva, melyeknek alsó széle csak nagyon kevéssel merül a folyadék normális fölszine alá. A (2) zsilipeken túl egy gyűjtőmedencze van a szennyvíz fölületén úszó anyagok, mint zsiradékok, szét nem morzsolódott ürülék, papiros stb. számára, melyek a normális üzemre szánt szűrőket nagyon is hamar eltömnék. Ez anyagok elkülönítésére, időnkint az (1) tápláló tartány és az épen használatban álló szűrőmedeneze összeköttetését elzárjuk, úgy hogy a szennyvíz megreked és azután a (2) zsilipet megnyitjuk. A zsilipek alatt elcsúszó anyagok épen úgy földolgozhatok, mint a szennyvíz. A szennyvizet a (3) zsilip koronkénti megnyitása által a szűrőmedenczébe bocsátjuk s ez a beöinlés vékony rétegben történik az egyidejűleg dolgozó szűrőmedenczék működése folytán, melyeket az időegységben összegyülemlő szennyvíznek megfelelő számban alkalmazunk. A (3) zsilip alól kiömlő szennyvízréteg a (4) lejtőn folyik le, melynek profilja sima lefolyásra van számítva, hogy a folyadék így érkezzék a szűrőkamra szűrőeszközül szolgáló fenekéhez. Hogy a tulajdonképpeni szűrőanyagot, melyet idővel a behatoló anyagrészecskék betömnek és használhatatlanná tesznek, könnyen megújíthassuk, a folyadékot átengedő fenéknek a következőkben leírt összeállítást kölcsönözünk. A (6) vasoszlopokon nyugvó, (5) laposvasrudakból álló, szilárd vázat rostély vagy rácsmű képezi (4. ábra). Az (5) laposvasrudak, melyek oldalnézete mindkét oldalról