30859. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lokomobil segélyével való szántáshoz

összekötött (15 és 16) fogaskerekek följebb, vagy lejebb állítása például a (24) csap körül mozgatható (25) emeltyűvel történik, vége villaalakú s hosszúkás hasítékában a (23) cső oldalából kiálló (26) peczkek vannak. A (25) emeltyű a (27) fogazott körív mellett mozog, melynek fogaiba csapó (28) kilincs az emeltyűt helyzetében rögzíti. A (22) vonókötél végig megy a szántandó föld fölött, a szántó túlsó végén a gerendákból álló (29) keretben függélyes tengelyen forgó (30) csiga van, mely a (22) vonókötelet vezeti, vagyis az egyik dobról futó kötélszár a (30) csiga körül megfordul és innen a másik dobhoz megy vissza. Ezen (29) keretet a rajta levő (31) czövekkel és a (32) horgonnyal erősítjük a földhöz, hogy a kötél húzása helyéről el ne mozdíthassa. Ha tehát a lokomobil működésbe jön, a (7 és 8) kerekek szíjáttételével a (11) tengely is forgásba jön, s a (12 és 14) kúpkerekek a (13) tengelyt forgatják. A (13) tengely forgását a (15) fogaskerék követi (a rajzban látható állásnál), mivel a tengelyen levő (33) ékhorony a (15) kerék agyában levő bevágásban van. A (16) fogaskerék a (17) fogaskerék fogaiból ki van kapcsolva s annak síkjától följebb áll s így nem is működik. A (15) kerék tehát a (18) fogaskereket forgatja, mellyel együtt a (19 és 20) kötéldob is forog, és pedig úgy, hogy a (20) dobról a (22) kötél lecsavarodik, (30) csiga körül futva a (19) dobhoz megy, s arra föltekeredik. Megjegyzendő, hogy a (19 és 20) dobok közötti összefüggés csak laza és a forgásukat egymástól függetlenül és különböző irányban végzik. Hogy a kettő közötti súrlódást csökkentsük, golyókat vagy kis átmérőjű görgőket alkalmazunk közéjük. Az eke, mely bármily ismert szerkezetű lehet, a (22) kötélhez van erősítve s ha a lokomobiltól a (29) keretig a barázdát végighúztuk, a (25) emeltyű segélyével s (15 és 16) fogaskerekeket s ezzel együtt a (23) csövet leállítjuk, vagyis a (15) kereket a (18) kerékből kikapcsoljuk és a (16, 17) kereket kapcsoljuk be. Ekkor a (22) kötél fordított irányában halad s vele az eke vissza felé jön. A kötél a (19) dobról lecsavarodik és a (20) dobra föltekerődik. Ezen műveletet mindaddig ismételjük, míg az eke a kötéltől jobbra és balra a föltörendő területet eléri. A lokomobil kerekei között a földön fekvő (2) gerendákat még a (33) gerendával kötjük össze, mely a kötél húzását is ellensúlyozza, amennyiben a kerekekre támaszkodva az állványt helyzetében biztosítja. Ha tehát egy bizonyos szélességű területet már fölszántottunk a (29) keretet ismét megfelelő helyre czövekeljük le, a lokomobilt az állvánnyal szintén tovább állítjuk, mely mozgás megkönnyítésére a (34) kerekek szolgálnak. Megemlítjük még, hogy a forgás irányát, ill. az átváltást úgy is eszközölhetjük, hogy a (11) tengelyen a (12) kúpkereket rendezünk el oly módon, hogy e két kerék a (14) kúpkerék fogaiba fölváltva legyen kapcsolható, amint az egyik vagy másik irányban akarjuk az ekét vontatni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés lokomobil segélyével való szántáshoz, jellemezve a lokomobilhoz erősített (1 2 3) és az ezeket összekötő gerendákból képezett állványban a (21) tengelyen lazán szerelt (18) fogaskerékkel ellátott kötéldob és a (17) fogaskerékkel ellátott (20) kötéldob által, melyek a (7, 8) szíjáttétellel, továbbá a (12, 14) kúpkerék áttétellel hajtott (13) tengelyen levő (15, 16) fogaskerekekkel, a (25) emeltyű segélyével fölváltva hozhatók kapcsolatba, azon ezélból, hogy a (22) vonókötél, melyre az ekét erősítjük, az egyik dobról, mely lazán jár letekeredve a szántóföld fölött haladva a földhöz rögzített (29) állványba szerelt (30) csiga körül visszafordul, a bekapcsolt dobra föltekertessék és megfordítva. ha a másik kötéldobot kapcsoljuk. 2. Az 1. alatt igényelt berendezés, jelle-