30842. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti járművek önműködő kapcsoló berendezésein

— 2 — kis szöggel elforgatjuk. Ekkor a retesz | függélyes, vagy közel függélyes irányban | mozdul el a kapcsolófejben kiképezett (fl) vezetékben, alsó záró helyzetében pedig (f2) fölül etével a kapcsoló tag hátsó (c2) nyújtványában ütközik és azt ily módon a kapcsoló helyzetben elreteszeli. Az (f) reteszt az (a) emelő mindaddig mozgatja függélyes irányban, míg a retesz a kapcsolótag pályáját el nem hagyta, mikor a kapcsolás ismét nyitható. Az emelővel egy darabot alkotó vagy ezen alkalmas módon megerősített (e) részen kiképezett (g) él az emelő jelzett állásánál a lejtős (el) fölület (e2) rovátkájában fekszik ós meggátolja, hogy a retesz saját súlyának hatása alatt az alsó végállásába térjen vissza. Ha azonban az (a) emelőt hátulról lökés éri, a retesz függélyes irányban megfelelően elmozdulhat, az (e2, g) részek egymásból kikapcsolódhatnak, ha ezeket a 6. ábra szerint képeztük ki, tehát úgy az emelő, mint a retesz, a retesz alsó állásának megfelelő végállásába juthat. Ha tehát a kapcsolótagot ennél az elrendezésűét tévedésből a kikapcsoló helyzetbe állítottuk, azt a kocsik szétválasztása nélkül lehet ismét a kapcsoló helyzetbe visszavezetni. Mikor az emelőt ama helyzetből, melyben a (g) él az (e2) rovátkába fogódzik, visszafelé forgatjuk, a kapcsolótagot is csapja körül forgatjuk, az emelőt pedig, — melynek támasztópontja ebben az esetben az emelő és a (h) fölület érintkezési pontjába, tehát a kapcsolófej belsejébe tolódik el. hátrafelé mozgatjuk. Ennek következtében az emelő a kapcsolófej lejtős fölületén lecsúszik, azonban a (b) kapcsolótag kifelé mozgásánál a kapcsolótag hátsó vége vagy egy ezzel összekötött rész az (f) retesz alá kerül és ezt a fölemelt vagyis nyitó helyzetében tartja, míg a kapcsolótag a kapcsoló helyzetébe vissza nem | tért, minek megtörténte után a retesz — me| tyet sem az emelő, sem a kapcsolótag alá nem támaszt, — saját súlyának hatása alatt az alsó helyzetébe esik és a kapcsolótagot elreteszeli. Világos, hogy a kapcsolótag minden kifelé mozgásánál — akár az emelő elmozdulása, akár a vasúti kocsik szétválása idézte is azt elő, — hátsó végével a reteszt a nyitó helyzetében tartja. Minthogy a retesz nyitó helyzéténél a kapcsolófejből magasan kiáll, záró helyzeténél azonban ennek síkjába esik, a retesz maga jelzi azt, hogy a kapcsolás mily állapotban van. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsolásoknál a kapcsolótagot a kapcsoló helyzetben rögzítő, függélyes irányban mozgó retesz, melyet egy lejtős fölületen vezetett emelő emel a nyitó helyzetbe, és melyet a nyitó helyzetben az emelő oly módon rögzít, hogy ez a retesz egy rovátkájába fogódzik. 2. Az 1. alatt védett kapcsolásnál az emelőnek oly módon történő ágyazása a kapcsolótagban, hogy ennek a kapcsolóhelyzetből kifelé történő kitérése az emelőt hátrafelé mozgatja ós így az emelőt a reteszből kikapcsolja. 3. Az 1. és 2. alatt védett kapcsolásnál egy forgáspont alkalmazása a lejtős fölület fölső végén, úgy hogy az emelő külső végének mozgása a kapcsolótag kifelé történő forgását idézze elő. 4. Az 1. alatt védett kapcsolásnál a reteszben egy rovátka alkalmazása, mely rovátkába az emelő befogódzik, úgy hogy az emelőt érő lökés a reteszt tovább emeli és az emelő kikapcsolását és a retesznek a záróhelyzetbe való visszatérését lehetővé teszi. (3 rajzlap melléklettől.) BAUA6 RÉMVENi TÁRÖA6ÁG '.YOMOÁJA BUDAPESTEN