30835. lajstromszámú szabadalom • Újítások iratrendezőkön
ket az (r) levelek fölragasztása előtt vagy után be akarjuk erősíteni, akkor azokat úgy tesszük be, hogy minden (b) kivágásba a megfelelő (e) megerősítő drót hatoljon be. Ekkor azután a betét belsejébe egy (f) peczket (7. és 8. ábra) tolunk, mely az (a) betét belső szöglete s az íe) drótnak a betétbe behatolt része közé helyezkedik el. Ezen elrendezés a 8. ábrán van föltüntetve, melyen világosan láthatjuk azt, hogy az (a) betét teljesen szilárdan van helyzetében megtartva. A rögzítő (f) peezek fölső végén a rugósan működő (g) horoggá lehet kiképezve, mely a mozgatható betétnek fölső végét körülfogja, s a peezek kiesését meggátolja, ha az iratrendező függélyesen áll is. Ha kétszer hajlított s (c) hátrésszel ellátott betéteket alkalmazunk (4. ábra), czélszerű ezen hátrészen két (legjobb ovális) (b) szemet alkalmazni, melyek egymástól épen olyan távolságban vannak, mint az (e) megerősítő drótok; a szemeknek a megfelelő megerősítő dróthoz való foglalására a (h) kampó szolgál (9. ábra), ezen (h) kampót az (e) megerősítő drótra fölfűzzük, aztán két szárát egymás mellé hajlítva (9. ábrán pontozott helyzetben) a (b) szemen átdugjuk, s aztán ismét visszahajlítjuk a (c) mozgatható betét hátrésze mellé (10. ábra). Ezen horgok különben rugók is lehetnek, hogy kezdeti alakjukat maguktól kapják vissza. Egy másik foganatosítási alak az, melynél (i) tűket alkalmazunk (11. ábra). Ezen tűk, melyek aczélból vannak, egyik végükön hegyesek, míg másik végük szemmé van kiképezve, melyet az (e) megerősítő drótra könnyen fölfűzhetünk. Ez a foganatosítási alak lehetővé teszi azt, hogy kettős betéteket vagy más kettős lapokat, újságokat, fűzeteket stb. erősíthessünk a védőborítékba a nélkül, hogy azokat előzőleg kimetszéssel vagy szemmel láttuk volna el. Az ilyen lapokat ezen esetben egyszerűen a védőboríték hátrésze elé hozzuk, s az ez utóbbira merőlegesen állított (i) tűkkel a hajlásúkban átbökjük, mire a tűket az újság vagy füzet belsejében egymásfelé fordítjuk. A kis fém- vagy egyéb anyagból (k) cső a két tű összefogására s azok hegyének elfedésére szolgál. A két tű hegyes ; végét gyengén csavaralakba is hajlíthatjuk, s kissé meghosszabbíthatjuk, úgy hogy viszszagörbiilve egymásba fonódnak. A betétek beerősítésére a 12. ábrabeli horgot is lehet használni, mely U-alakban van hajlítva; egyik szára a másik felé derékszög alatt van hajlítva s végén (m) horoggá vau kiképezve, mely (m) horgot a mozgatható (a) betéten lévő szemen dugjuk át 5 horgot a mozgatható betéthez támaszkodó (o) szárhoz rúgósan hozzákötött (n) szár fölfelé húzza; ha az (n) szárat lenyomjuk, az (m) horog az (e) megerősítő drót mögé kerül s fölszabadulva, abba beleakad; ha a betétet ki akarjuk venni, hasonlókép járunk el. Vannak esetek, midőn a mozgatható betétek hátrészén kiképzett (b) szemekkel a (p) horgokat egy darabból készítjük (13. ábra). A (p) horog azon része, mely az (e) megerősítő dróttal jön érintkezésbe, körkeresztmetszetű, hogy a betétet oldalt le lehessen fordítani. A 14. ábrán egy oly szem van föltüntetve, melynek (q) horogalakú része a szem alatt vissza van görbítve. Könnyen beláthatjuk, hogy a találmánynak számtalan foganatosítási alakja lehet; azok, melyeket ismertettünk, csak példaképem foganatosítási alakok. Így pl. az (e) megerősítő drótok helyett a kéregpapirboríték (s) hátrészén egyszerűen lyukakat alkalmazhatnánk ; a (h) kampókat ekkor úgy helyeznénk el az (a) mozgatható betétek belsejében, hogy fejrészük keresztülhatoljon a betétek kimetszésein, s az (s) hátrészben lévő lyukakon azokat aztán kívülről tetszőleges alkalmas módon meg lehetne rögzíteni. A megerősítő alkatrészek helyett a jelenleg alkalmazásban lévő lapos rúgókat is lehetne alkalmazni, melyek a betéteket szorosan egymáshoz nyomják. Világos az, hogy még sok mód van arra, hogy egy betétet a védőborítékba erősíthessünk. hanem ezen leírt módoknál a következők a lényegesek:
