30815. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolóberendezés távbeszélő központok számára

— 3 — hogy jobboldali állásába legyen átfordítható. Az (SM) rekesztőmágnes gerjesztése al- | kalmával két (fl f2) kontaktusrúgó záratik, melyek csupán csoportválogatóknál (1. ábra) vannak alkalmazva, vonalválogatónál azonban elmaradnak. Az egyik (f2) kontaktus a (16, 17, 18, 19) vezetéken keresztül a (DM) forgatómágnessel, innen a (14, 15) vezetéken át pedig a (D) telep negativ sarkával van összekötve, míg a másik (fl) kontaktus a (20) vezetéken, a (21) forgó árammegszakítón, a (22 és 9) vezetékeken keresztül a telep pozitív sarkával áll összeköttetésben. A két (fl és f2) kontaktusrúgó érintkezése alkalmával a (DM) forgatómágnesen keresztül záratik az áramkör és ezen mágnes rövid időközökben egymásután következő áramimpulzusokat kap, mi által a kapcsolótengelyt fokozatosan addig forgatja, a míg a rekesztőmágnes fegyverzete vonzott helyzetében van. Ezen berendezéssel elérjük azt, hogy a jelen találmány értelmében a (Ka, Kb) kontaktuskarok önműködően addig haladnak tovább, míg szabad összekötővezetékre találnak, mely a legközelebbi csoport válogatóhoz, illetve a vonalválogatóhoz vezet. Az, hogy a kontaktuskarok már elfoglalt kontaktuspeczkek fölött siklanak végig, nem zavarja az ezen peczkeken keresztülmenő beszélőösszeköttetéseket, mert — mint előbb említettük — kontaktuskarok összekötővezetékei addig, míg az átiktató nem jutott mű- i ködési helyzetébe, az átiktatótól el vannak szigetelve. Az átiktatón egy föl nem tüntetett rúgó van alkalmazva, mely az átiktatót működési helyzetébe igyekszik juttatni, azonban a rekesztőmágnes fegyverzetén alkalmazott föntemlített akasztószerkezet ezt megakadályozza addig, míg a forgatómágnes gerjesztése folytán forgatott kontaktuskarok szabad kontaktuspeczkekre nem találnak, a midőn is az (SM) rekesztőmágnes fegyverzetét elereszti. Ha az átiktató már át van kapcsolva, a forgatómágnes további gerjesztése már nem bír befolyással az átiktató helyzetére. Csupán ha az összeköttetés megszakításánál az oldómágnes kettős akasztókilincsét visszahúzza, egy ezen akasztókilinccsel összekötött toldat az átiktató tengelyén alkalmazott, föl nem tüntetett karba ütközik és az átiktatót balra fordítja, egyidejűleg pedig a rekesztőmágnes fegyverzetén alkalmazott akasztószerkezet is beakasztódik az átiktatóba. Ezen szerkezeti részletek a szkematikus rajzban nem voltak föltüntethetők, de különben sem tartoznak a találmány lényegéhez. Az (L) vonalválogatóknál (3. és 4. ábra), mint már említettük, az (fl) és (f2) kontaktusrúgók teljesen elmaradnak úgy, hogy a kapcsolótengely továbbforgatása nem eszközöltetik, azonban a (DR) forgatórelaistől •d (D) telep pozitiv sarkához vezető (29, 9) vezetékbe a (J) indukcziós tekercs (zümmögő) szekundér tekercselése van kapcsolva, mely zümmögő primértekercselése a (WG) váltakozóáramú generátor kapcsaihoz van kötve. Ezen generátor a központi fölhívásra szolgál, úgy hogy elég gyors váltakozású áramimpulzusai a fölhívó fél hallókagylójában hallható zümmögést okozó áramokat indukálnak a (J) induktor szekundér tekercselésében. Hogy miként jön létre a csoportválogatóknál a rekesztőmágneseket gerjesztő rekesztőáram, az a 2. ábrából látható, mivel itt az (A, R és C) állomásokhoz tartozó három I. rendű csoportválogató (AG1, BGI, CGI) a kapcsolás különböző stádiumában i van föltüntetve Mindhárom állomás ugyanazon 1000-es csoporthoz tartozónak van fölvéve. Az (A) állomás vezetéke pl. a harmadik ezreshez tartozó állomások egyikével van összekötve, a (B) állomás csoportválogatója nyugalomban van, a (C) állomás ugyancsak a harmadik ezreshez tartozó egyik állomással keres összeköttetést. Ezen czélból készülékének számkorongját egyszer 3-tól kezdve forgatta és ez által az (N) számkapcsolót mozgatta. A számkapcsoló működési módja lényegében megegyezik a 16387. sz. magyar szabadalomban ismertetett szerkezetével, vagyis a korong megfelelő forgatása által az (a) vagy a (b) vezeték egymásután ismételten köttetik össze a földdel. Az itt alkalmazandó számkapcsoló