30804. lajstromszámú szabadalom • Elektródapár váltakozó áramú ívlámpák számára

Megjelent 1904. évi augusztus hó 13-án. MAGY. SZABADALMI IVATAL SZABADALMI LEI RAS 30804. szám. VII/ti. OSZTÁLY. Elektródapár váltakozó áramú ívlámpák számáia. GENEBAL ELECTRIC COMPANY CZÉG NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 január hó 14-ike. Már régebben fölismerték, hogy elektródák, melyek más anyagokból, mint szénből állanak vagy más anyagokat tartalmaznak, mint pl. titánt, titánvegyületeket, igen erős fényforrást képeznek, amennyiben oly fényívet szolgáltatnak ívlámpákban, mely erősen világító sugarakat lövell. Azonban sok nehézség merült föl ezen elektródáknak mérsékelt elektromotoros erővel égő váltakozó áramú ívlámpákban való alkalmazásánál, ami valószínűleg annak tudható be, hogy ezen anyagok nem bírnak ívképző tulajdonsággal, vagyis nem képesek állandó váltakozó áramú ívet föntartani oly elektromotoros erő mellett, mely egyenáramú ív föntartására elegendő. Kísérletek azonban azt mutatták, hogy a szóban forgó elektródákat úgy lehet váltakozó áramú ívlámpákban is használni, ha gondoskodunk kellő módon arról, hogy a fényívbe oly anyagokat vezessünk be, melyek a fényívet váltakozó áram mellett ugyanoly feszültségnél tudják föntartani, mint az egyenáram. Ily anyagok pl. a szén. halogénsók, könnyű fémek halogénsói stb. Kívánatos, hogy az említett ívképzőanyagok ne szállítsák le az elektródák olvadási pontját, mivel ha az elektródák olvadási pontja annyira leszállíttatik. hogy az elektróda csúcsán megolvadt anyagot tartalmazó mélyedés keletkezik, az ív egyenetlenné válik. A találmány tárgya a fönt jelzett föladatot úgy oldja meg, hogy az egyik elektródát képezzük csak az ívképzésre alkalmatlan anyagból tisztán vagy egyéb anyagokkal kiverve, pl. titánvegyületből vagy hasonlóból, míg a másik elektródát ívképzésre alkalmas anyagból, pl. szénből képezzük. Az első elektródához csekély mennyiségű ívképző anyagot, pl. az ívképzésre nem alkalmas anyag és szén keverékét adhatunk, a második elektróda pedig ívképző anyagból álló köpenyből és aránylag vékony, ívképzésre nem alkalmas anyagból álló magból lehet összetéve. Azon nehézségek, melyek titánvegyiileteket vagy hasonlókat tartalmazó elektródáknak váltakozó áramú ívlámpákban való alkalmazásánál fölléptek, annak tulajdoníthatók, hogy a váltakozó áram azon fázisaiban, amidőn az áramerősség csökken, az ív, mely gőzökből áll, lehűl annyira, hogy vezetőképessége nagy mértékben leszáll, minélfogva nagy elektromotoros erőre van szükség, hogy az áramot ismét normális maximumára lehessen hozni. A szén vagy hasonló