30745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás védőburkolatnak előállítására téglákon a kivirágzások és füstverődékek megakadályozása czéljából

Megjelent 1904. évi augusztus lió 9-éu. MAGY. ^^ KIR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEI RAS 30745. szám. XVII/c. OSZTÁLY. Eljárás védőburkolatnak előállítására téglákon a kivirágzások és füstverődékek megakadályozása czéljából. PEBKIEWICZ MIKSA TÉGLAGYÁRTULAJDONOS M0SCHIN/M LUDWIGSBEBGBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 január hó 27-ike. A füstgázoktól származó oldható sók vagy verődékek a téglagyártásnál és pedig úgy falitéglák, mint tetőcserepek készítésénél, a szárításnál, valamint az égetésnél könnyen okoznak a fölületen színei változást, miáltal a téglák tetszetős külsejüket elvesztik. A sók vagy verődékek okozta színelváltozások megakadályozása czéljából a formadarabokmk rögtön elkészítésük után lisztcsirizzel való bevonását ajánlották, eredményt azonban ez úton csak kevés téglaanyagnál értek el, mert a lisztcsiriz a szárításnál könnyen repedezik és leválik. A formadarab ennek következtében a befüstöléssel szemben nincs eléggé megvédve. A megszáradt lisztcsiriznek hátránya az is, hogy vízzel vagy a füstgázok kondenzácziós termékeivel érintkezve, ismét fölázik, miáltal az elérendő siker kérdésessé válik. Kísérleteimből kitűnt, hogy olyan enyv-, dextrin- vagy más ragasztóanyagoldat alkalmazásánál, melyben liszt lehet iszapolva, olyan burkolatot kapunk, mely a téglákat a szárítás és füstölgés alatt a kivirágzó sók ellen megvédi, ha az enyvoldathoz olyan anyagokat aduqk, melyek az enyvet I a beszáradásnál oldhatatlanná teszik. Ilyen anyagok gyanánt ismeretesek a kénsavas timföld, timsó, csersav, krómsók. Legelőnyösebbnek bizonyultak 5—10%-os enyvoldatok. Miután az enyvoldat könnyen rothadásnak indul, szükséges, hogy rothadást gátló anyagokat adjunk hozzá; mint ilyenek beváltak a karbolsav, lysol, szublimát, salétromsav. Ha liszt és enyv keverékét akarjuk alkalmazni, akkor előnyös, ha ugyanannyi lisztet használunk, mint a menynyi enyvet tartalmaz az oldat. Az enyvet és lisztet előbb külön-külön vízben elkavarjuk. A pépet hidegen vagy fölforralva alkalmazhatjuk. Ha hidegen használjuk, akkor 1—2 napig állni hagyjuk, hogy megsavanyodjon és erjedésnek induljon. Ha a pép az erjedésnél nem savanyodik meg kellő mértékben, akkor csekély mennyiségű ásványi savat, például salétromsavat adunk hozzá. Az erjedésnek illetve a savanyításnak czélja az, hogy a liszt egyenletesen eloszoljon és nyálkás állapotba menjen át. Az ilyen módon előkészített gyöngén savanyú lisztpépet keverjük az enyvoldattal. A liszt hozzáadásával vagy e nélkül készült és az enyvet a szárításnál oldhatatlanná