30730. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta rézszulfát előállítására maróalkáliák és sósav egyidejű előállítása mellett

fém fertőzi. Ezenkívül eme fémek kísérleti adataink szerint oly sók alakjában válnak ki az anódán, mely alakban az elektrolysist meggátolják, mi a rézanóda használatánál ki van zárva. Épp így nem lehet ujdonságrontó az sem, hogy ismeretes a cuprochlorid sósavas oldatának elektrolytos elbontása és az a tény, hogy ekkor cuprochlorid csapódik ki, mert az ily elektrolyzisnél a kathodán fémréz válik le, vagyis maga a cuprochloridoldat képezi az elektrolytot, míg a találmány tárgyánál ez nincs így és mert a föntebb jelzett eljárásnál föllépő jelenségekből nem lehet a jelen eljárás föltételeit megállapítani, melynél konyhasóoldatot bontunk el diafragmás készülékben oly módom hogy a kathodatérben rézzel nem fertőzött marónátronoldat váljék le. Az eljárásunk oly alakban, mint azt régebben ajánlották, hogy a rézszulfátot közvetlenül, pl. alkáliszulfát elektrolysise által állítsuk elő, nem foganatosítható, mert eh ben az esetben az anódán minden esetben vízmentes rézszulfát válik le, mely az áramkört csakhamar megszakítja. De ettől eltekintve, ha tényleg sikerülne is rézszulfát oldatot előállítani, ezt a szulfátot az anódában foglalt más fémek szulfátjai fertőznék, míg a cuprochlorid képződésénél a réz fertőzményeitől elválik, minthogy a fertőzmények chlorvegyületei mind oldhatók. Tehát az egyetlen út, mely szerint tisztátalan rézből vagy rézötvözetből elektrolysis útján az összes rezet oly nem oldható só alakjában választhatjuk le, mely sót közvetlenül átalakíthatjuk rézszulfáttá, a találmány tárgyát képező eljárás, melynek foganatosítására előnyösen a csatolt rajz 1. ábráján függélyes metszetben, 2. ábráján az 1. ábra A—B vonala szerint vett vízszintes metszetben, 3. ós 4. ábráján pedig az 1. ábra C—D, illetve E—F vonala szerint vett függélyes metszetben ábrázolt készülék használható. Eme készüléknek ebonitból vagy más szigetelő anyagból készült (a) tartálya van, melynek hosszanti falain a (c) keretek elhelyezésére szolgáló (b) vezetékek vannak i 2 -kiképezve. Eme keretek a (d) diafragmákkal vannak zárva és egy-egy anódaczeliát képeznek, melyek között keskeny (e) kathódaterek maradnak, úgy hogy az anóda mindkét fölülete hatófölület. A rajzokon ezek áttekinthetőbbé tétele czéljából sem az anódákat, sem a kathodákat nem ábrázoltuk. Az alkalichloridból álló és kevés cuprochloridot is tartalmazó elektrolytot az (f) csövön vezetjük a készülékbe, mely cső a (g) elágazó csövek útján közlekedik az anódaczellák alsó végeivel (3. ábra), míg a képződött poralakú cuprochloriddal kevert, részben elbontott folyadék az anódaczellák fölső részeitől kiinduló (h) csöveken át az (i) elvezetőcsőbe és innen tetszőleges, ismert szerkezetű ülepítőberendezésbe jut, hol a cuprochlorid lecsapódik ós honnan a tiszta folyadékot az elektrolytos készülékbe vezetjük vissza. A tiszta alkalichlorid vizes oldatából álló kathodafolyadékot az (a) tartály fenekén a (j) csövön vezetjük be (4. ábra), mikor ez az anódaczellák között szabadon fölemelkedik és a (k) csöveken át a (t) elvezetőcsőbe jut. A készülék táplálására pl. 25%-os chlornátriumoldatot használunk, melynek hőmérséklete mintegy 30°, az elektrolysisre használt áram sűrűsége dm2

-ként egy ampere. Az anódaczellában a chlornátriumhoz mintegy 2—3% cuprochloridot adtunk. A levált cuprochloridot összegyűjtjük, kimossuk, megszárítjuk és töménykénsavval leűzzük; azekkor képződött vízmentes rézszulfátot vízben fölvesszük és kikristályosítjuk. A kénsavval való hevítésnél leváló sósavat ismert módon nyerjük vissza. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás tiszta rézszulfát előállítására maróalkáliák és sósav egyidejű előállítása mellett, azáltal jellemezve, hogy rézből vagy rézötvözetből készült anóda használatával oly elektrolytot bontunk el, melynek kathodafolyadéka tiszta alkáli-