30719. lajstromszámú szabadalom • Újítások fürdőkályhákon

Megjelent 1904. évi augusztus lió 6-án. KIR HIVATAL MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEI RAS 30719. szám. XXI/a. OSZTÁLY. Újítások fürdőkályhákon. BUCSKÓ JÓZSEF RÉZMŰVES L0S0NCZ0N. A szabadalom bejelentésének napja 1904 február hó 5-ike. Jelen találmány tárgyát fürdőkályhákon eszközölt újítások képezik, melyek az egymással összekötött részek biztos és tartós tömítését, valamint a kályha könnyű szétszedését, tehát javítását is lehetővé teszik. Az eddigi fürdőkályháknál u. i. a füstcsöveket, melyek a tüzelőtérből a kályha víztartóján át a víztartó fölötti füstszekrénybe vezettek, a födélbe utólag kellett lágyforrasszal beforrasztani, minek következtében egyrészt a födelet többé nem lehetett levenni, másrészt pedig, ha valamely okból a víztartó nem volt teljesen vízzel megtöltve, úgy a lágyforrasztó kiolvadt és a kályha inegfolyósodott.lelen találmány tárgyát képező újítások már most abban állanak, hogy a víztartón csak egy füstcső megy végig, mely közel a csavarmenetes fölső végéhez egy reá erősített cllítógyűrűvel van ellátva, melyhez egy tömítőgyűrű közbeiktatásával a víztartóhoz csavarokkal, tehát levehetően hozzáerősített födél egy a füstcsőre csavarolt csavaranya segélyével szoríttatik hozzá, úgy hog> a füstcső és födél közt tökéletes tömítés van biztosítva és a födél könnyen levehető. A többi füstcső nem megy a víztartón végig, hanem különböző magasságban a víztartón végig menő füstcsőbe nyílnak j s ehhez kemény forrasztóval vannak hozzáerősítve. A mellékelt rajzon a jelen újításokkal ellátott kályha egy kiviteli alakjában van bemutatva. Az 1. ábra a kályha függélyes középmetszete a 2. ábra A—B vonala szerint metszve, a 2. ábra pedig az 1. ábra C—D vonala szerinti metszete. A kályha alzata, vagyis a tüzelőtér, mint ismeretes, a rajzban nincs föltüntetve. A víztartó az (a) üstből és (b) hengerből áll, melyek (c) karimákkal vannak ellátva s ezen karimákon csavarok segélyével vannak egymáshoz erősítve. A (c) karimák merevítésére a (d) gyűrűk szolgálnak. A (b) henger fölső végén az (e) gyűrűvel merevített (f) karimával bír, melyhez a (g) gyűrűvel merevített (h) födelet csavarokkal erősítjük hozzá. A víztartón végigmenő (i) füstcső, melyet az (a) üst fenekébe ismert módon erősítünk be, a (h) födéllel egy magasságban a (k) állítógyűrűvel van ellátva, melyet az (i) csőhöz légmentesen erősítünk rá, legczélszerűbben úgy, hogy azt a csőre rácsavarjuk és azután kemény forrasztóval hozzáforrasztjuk. A (k) gyűrű fölött az (i) cső csavarmenettel van ellátva,