30686. lajstromszámú szabadalom • Sövényes aszaló
össze vannak kötve egymással és igy egymástól állandó távolságban tartatnak. Hogy most már a pálczák két csoportjának egymással szemben történő viszonylagos elmozdulása lehetővé tétessék, az egyik csoport tartócsapja szabadon van átvezetve a másik csoport pálczáiban kiképezett megfelelő kimetszéseken. Midőn az egyik pálczacsoport a másik csoport pálczái fölé emelkedik, az aszalandó anyagot magával viszi és előre szállítja mindaddig, míg csak ismét a szomszédos pálczacsoport alá siilyed. E továbbítás ismétlődik mindannyiszor, valahányszor egy-egy pálczacsoport a föntebb említett görbét leírja. A legfölső sövénylap végénél az aszalandó termék a legközelebbi alsó sövényre hull alá, ezen ellenkező irányban szállítva, ennek másik végénél a harmadikj alul fekvő sövényre hull s ezen ismét előre szállíttatik, míg csak végül legalul a készülékből eltávolíttatik. Eközben az anyag a sövényrendszeren átvonuló forró légáramlat által száríttatik, illetőleg aszaltatik. A sövényekre tehát ilyformán nem kell rámenni s azért azok egymástól csekélyebb távolságban rendezhetők el s a készülék önműködően és folytonos üzemben dolgozik, az aszalandó terméknek megszakítás nélkül történő föltöltése mellett. A 3. és 4. ábrákon egy a föntebbi értelemben szerkesztett teljes aszaló van bemutatva. Ez aszaló áll az egymás fölött elrendezett három (I, II, III) sövényből, melyeknek mindenike egy helytálló (A) és egy mozgatható (B) pálczacsoportból van összetéve. A helytálló pálczacsoportok az (fl, f2, f3) tartókra támaszkodnak, míg a mozgatható csoportok a (gl, g2, g3) tartókon nyugszanak, melyek valamennyien a (d) rudakra vannak csuklósan függesztve és a (c, b, a) rudazat, valamint az (el) exczenter révén váltakozva föl- és alá mozgattatnak. Ugyanaz az exczenter az (sl) rúd segélyével a (gl, gl) keretnek egyszersmind vízszintes irányú mozgást is kölcsönöz. Mivel pedig azok az irányok, amelyekben az (a) és (sl) exczenterrudak az (el)í, exczenter által működtetnek, egymáshoz derékszögben állanak, ennek következtében az általuk a sövényeket hordó kereteknek kölcsönzött mozgások egy görbe irányú mozgásnak komponenseit képezik, és pedig olyan komponenseket, melyeknek nem szükséges egymással egyenlőknek lenniök, úgy hogy a (g, g) kereteknek eredő mozgása általában Dem kör-, hanem ellipsisalakú. E szerkezet azért ajánlatos, mert a különböző sövények mozgásainak vízszintes komponense szükséges, hogy egymás között különböző legyen, míg ellenben a függélyes komponensek egyenlőek lehetnek. Mivel ugyanis az aszalandó anyag a szárítás előrehaladásával térfogatából tetemesen veszít, ennek következtében egyenletes sebességgel történő továbbítás mellett az anyag a legalsó sövényen viszonylag sokkal vékonyabb réteget képez, mint a legfölső sövényen. Ha még ehhez hozzáveszszük, hogy a kiszárított termék a levegőt sokkal könnyebben átbocsátja, mint a friss anyag, akkor világos, hogy egyenlő sebességgel eszközölt továbbítás mellett a forró légáramlat csak igen csekély mértékben használtatnék ki az alul fekvő sövényeken. E hátrányt a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy a sövények mozgásainak vízszintes komponensét lefelé fokozatosan csökkentjük, úgy hogy az ennek következtében föllépő fölhalmozódás a kiszáradással lépést tart, sőt esetleg az anyagréteg az alsóbb sövényeken még vastagabbá létetik, mint a fölsőkön volt, ami a kiszárított anyag tökéletesebb légátbocsátó tulajdonságánál fogva, a forró légáramlatnak tökéletesebb kihasználását teszi lehetővé. Hogy ez eredmény elérhető legyen, az alul fekvő (e2 és e3) exczenterek fokozatosan kisebb exczentriczitással bírnak. Önmagától értetődik, hogy e czél a szerkezetnek igen sokféle módosításával elérhető. Avval az említett ténnyel szemben, hogy az aszalandó anyag a kiszáradás előhaladása szerint tömegéből veszít, míg ellenben légátbocsátó képessége növekedik, nagyon hátrányos lenne csakis egyetlen sövényt alkalmazni az aszalásnál, mivel akkor a forró légáramlatnak legnagyobb része már kiszárított anyagon hatolna keresztül. így tehát a melegkihasználás nagyon csekély lenne