30677. lajstromszámú szabadalom • Újítás kézi körkötőgépeken

Megjelent 1904. évi augusztus hó 55-án. MAGY. SZABADALMI KIR 11VATAL SZABADALMI LEIRAS 80677. szám. l/h. OSZTÁLY. Újítás kézi körkötőgépeken PÓLYA ENDRE MAGÁNHIVATALNOK NAGY - SZENT - MIKLÓSON, KALOCSA FERENCZ GÉPÉSZ ÉS TELLÉRY JÓZSEF KERESKEDŐ BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 február hó 18-ika. Jelen találmány azon egyszerű szerkezetű, a kereskedésben előforduló kézi körkötőgépekre vonatkozik, melyeknél egy lágy anyagból öntött hengeralakú tűvezeték van elrendezve, mely kúpkerékáttétellel forgatható. Ezen kötőgépeknél azt tapasztaltuk, hogy a lágy anyagból öntött tűvezeték az öntöttvas-ágyban gyorsan kikopik, kimaródik és a kúpkerék okozta egyoldalú nyomás folytán rövid használat után a tűvezeték meglazul és kotyog. A mellékelt rajzon az 1. ábra a kötőgép vázlata, a 2. ábra az eddigi szerkezetet föltüntető részleges függélyes metszet és a 3. ábra az újítással ellátott szerkezet ugyanily föltüntetése. A lágy fémből öntött (a) tűvezeték az öntöttvasból készült (b) keretben van ágyazva, mely a (c) tűk vezetésére való ismert szerkezetekkel és a gépnek az asztalhoz való odaerősítő szerkezettel van ellátva (ezen szerkezetek ismert voltuknál fogva a rajzon nincsenek föltüntetve). Az (a) tüvezetékre egy (d) fogaskoszorú van erősítve, melyet (e) karon ágyazott (f) fogaskerék hajt. A (b) ágyazat az eddigi gépeknél befelé nyúló (g) toldatokkal bírt (2. ábra), melyeken a tűvezeték (h) bordái (az 1. ábrán csak néhány (h) borda van föltüntetve) nyugszanak. Ezen (g) toldatok úgy a (h) hordák alsó oldalait, mint a bordákkal egybeöntött (h') alaphenger alsó részét kimarták. Ezen hátrány elkerülésére a jelen találmány értelmében az (a) tűvezetéket az ágyazástól teljesen elkülönítjük és az ágyazást az (a) tűvezetékkel összeerősített (d) fogaskoszorúra visszük át. E czélból a fogaskoszorún a 3. ábrán föltüntetett kivitel szerint egy körülfutó (i) toldatot rendezünk el, mely a (b) ágyazat megfelelő hornyában fekszik és abban pontos vezetést nyer. A fogaskoszorúnak helyzetében való biztosítására egy legczélszerűbben bronzból készült (k) gyűrűt erősítünk a (b) ágyazatra, mely az (i) nyúlványt helyzetében megtartja. Ezen ágyazás folytán az (a) tűvezetéket a súrlódástól teljesen fölmentjük, úgy hogy a tűvezeték és a (b) ágy között egy kis (1) közt is képezhetünk.