30673. lajstromszámú szabadalom • Rotácziós mótor gőz- és gázüzemre

úgy hogy az (f) korong a gömbcsap körül minden irányban elfordulhat, mi mellett még az (f) korong és (c) gömbcsap közt kellő tömítés van. Ezen elrendezésnek czélja az, hogy az (f) korong, a (T) tengely s (h) dugattyú körülforgásakor a (g) köpenyben kiképezett rovátkák által meghatározott kényszerpályával megállapított s a (T) tengelyhez bizonyos szög alatt hajló tengely körül elforoghasson. Az (f) korong fölületének, a (kl k2) kúpos tárcsák belső fölületeinek, úgyszintén a (h) forgó dugattyúnak a (g) köpennyel érintkező részének is igen pontosan kell megmunkálva lenni, mert az érintkező vonalaknak és fölületeknek egyszersmind gőztömítésül is kell szolgálni. A (f) korongon a (h) forgó dugattyú számára kimetszett nyílás úgy van tömítve, hogy ezen a nyíláson a forgó dugattyú az (f) koronggal képzett hajlásszögének bizonyos határok közé szorított változás esetén is könnyen átmehessen, de azért ezen nyílásnál az (f) tárcsa egyik oldaláról a másikra gőz át ne mehessen (4. ábra). Az (f) korong a mótor-háznak a két (kl és k2) kúpos tárcsa közé eső terét két részre osztja, mely részek mindegyikét a (h) forgó dugattyú ismét ketté osztja. A motor működési módja a következő: Tegyük föl azt a pillanatot, midőn a (h) forgódugattyú forgása közben az (f) korong és a (kl) kúp érintkezési vonalát (melyérintkezési vonal helyzete a térben változatlan marad) éppen elhagyta; ha most a (h) dugattyú s az érintkezési vonal közé akár a (g) köpenyfölületen, akár a (kl) kúp falán keresztül gőzt bocsátunk be, akkor ez a gőz nyomásánál fogva tovább forgatja a (h) dugattyút, s a (T) tengelyt, miközben az előző körülforgásból a motorban levő fáradt gőzt egy, az érintkezési vonalhoz képest ellenkező oldalon levő nyíláson kibocsátjuk. A (h) forgódugattyúnak eleinte csak kis része esik az (f) korong és (kl) kúp közé, azonban minél inkább eltávolodik az érintkezési vonaltól, annál nagyobb lesz a gőznyomásnak kitett fölülete, míg a 180°-nyi elfordulásnál a (h) forgódugattyú egész fölülete a (kl) kúp és (f) korong közé kerül 8 a gőz számára hatásos fölület maximumát éri el, míg további elfordulásnál a forgó dugattyúuak ható fölülete egészen az érintkezési vonalig fokozatosan csökken, hol nullává lesz, hogy aztán az egész folyamat újra kezdődjék. Ugyanezen folyamat megy végbe a másik térrészben is, mely az (f) korong és (k2) kúp közé esik, csakhogy az előbbitől térben és időben 180°-kal eltolva, úgy hogy mikor a (h) forgódugatyúnak az (f) korongtól balra eső része, s ezen a hasznos gőznyomás minimum, ugyanakkor a korong másik oldalán levő része s ezen a hasznos gőznyomás maximum és viszont, vagyis teljes töltésnél végeredményben állandóan a forgódugattyú egész területén érvényesül a hasznos gőznyomás, s így a (T) tengelyre állandó nagyságú forgató nyomaték hat. Ezen motorhoz, a szerint, a mint azt állandóan egy irányban vagy változtatható irányban, állandó vagy változtatható töltéssel akarjuk járatni, a megfelelő gőzelosztó szerkezetet könnyen megszerkeszthetjük. Egy ilyen gőzelosztó szerkezet példaképen föl van tüntetve a mellékelt rajzon. A (dl és d2) födőkre egy-egy körben hajlított (S2) lemez van megerősítve, mely a (kl), illetve (k2) kúpos tárcsán lévő (a) gőzbeömlő nyílást alkalmas időben nyitja, illetőleg elzárja. A lemez hosszának változtatásával a töltés nagysága változtatható. A föntiekben ismertetett motort a találmány lényegének módosítása nélkül más foganatosítási alakban is lehet elkészíteni, nevezetesen úgy, hogy (az 5. ábra) nem a (kl és k2) kúpokat, hanem az (f) korongot ékeljük szilárdan és merőlegesen a (T) tengelyre s a (kl és k2) kúpok közös forgástengelye a (T) tengelyhez szög alatt hajlik, (mint a fönti motornál az (f) korongé); a kúpoknak ezen ferde helyzetben való állandó megtartását és azoknak forgását a kerületen alkalmazott kényszerpálya biztosítja. Ezen esetben a (g) köpeny is foroghat, minthogy a kúpok ferde helyzetét kívülről alkalmazott kényszerpályákkal is biztosítjuk.