30605. lajstromszámú szabadalom • Mótoros árammérő

- 2 úgy szintén a mótor tengelye is egy függélyesbe esik. A mozgócséve egy mérlegemelő egyik (f) karján van fölfüggesztve és alsó végén egy (rl) spirálrúgó és egy (u) olajtartályba zárt (o) golyó közvetítésével a forgástengelyre merőleges nagytengelye két végén két (ml, m2) lendítőtömeggel terhelt gyűrűalakú vagy eliptikus rúgót viseli, mely rúgó a mótor (t) tengelyével is össze van kötve. Mikor a mótor forog, az eliptikus vagy gyűrűalakú rúgó is forgásnak indul és a czentrifugálerő hatása alatt ellapul. Ennek következtében az (rl) rúgó a wattmérő csévéjét és a megfelelő mérlegkart függélyes irányban fölülről lefelé húzza, mely erővel szemben egyrészt a spirálrúgó, másrészt pedig a wattmérő forgó része által előidézett, alulról fölfelé irányult erő hat, vagyis a czentrifugálerő a spirálrugóval és wattmérővel ellentétes irányú hatást gyakorol a mótortengelyre. Ha tehát a mérlegemelőt előzőleg az egyensúlyi helyzetébe állítottuk, a mennyiben az (m3) tömeget, mely a másik mérlegkaron van alkalmazva, ama helyzetbe állítjuk, melynél a motoros árammérő nyugvása közben és a wattmérő áramköre megszakításánál az egyensúly létesül, a wattmérőn átfolyó energiamennyiség minden értékének egy bizonyos sebesség fog megfelelni, melynél a leírt berendezés egyensúlyban van. A mótor sebessége eme középsebesség környezetében folytonosan ingadozik, ezt az ingadozást pedig az idézi elő, hogy a motorral lánczolatosan kapcsolt (r2) ellenállás (1. és 4. ábra) fölváltva a mellékáramkörbe bekapcsolódik, illetve ebből kikapcsolódik, úgy hogy a sebesség növekedni fog, míg az a középsebességnél valamivel nagyobb nem lesz, azután ismét kisebbedik, míg az valamivel a középsebesség alá nem sülyed. A mótor áramkörében egy (rl) állandó ellenállás, a finom drótból készült (k2) gerjesztőcséve, az (y) fegyverzet és az (r2) ellenállás van bekapcsolva, melyet az (f) mérlegkar zár röviden, a mennyiben ez — a mint a sebesség túlságosan csökken — az (a) kontaktusra fekszik. A (b) kontaktus az (y) fegyverzetet zárja röviden és ennek hirtelen megállását idézi elő, mikor sebessége pl. a fogyasztóáramkör megszakításánál hirtelen túlságosan fölnövekedik. A nyugalmi helyzetben az (f) mérlegkar a két kontaktus között foglal helyet, a nélkül, hogy az egyiket vagy másikat érintené és a mótor túlságos nagy, vele lánczolatosan kapcsolt ellenállás miatt nyugalomban van. A wattméteren átfolyó energiamennyiség és a rendszer közepes szögsebessége között a helyes viszonyt az (rl) és (r2) rúgó helyes megválasztásával biztosítjuk. Ha az (rl) rúgó csak igen kevéssé érzékeny, a szögsebesség az energia négyzetgyökével volna arányos és az eliptikus rúgó csak igen kis mértékben lapulna el. Ha ellenben az (rl) rúgó túlságosan érzékeny volna, az (r2) rúgó eltörnék, a nélkül hogy a wattmérő mozgócsévéjére nagyobb erőt gyakorolhatna. Kísérleti úton azonban könnyen megállapíthatjuk, miként kell a rúgókat méretezni, hogy a wattmérőben a megfelelő erőviszonyok létesüljenek. A motoros árammérő föntebb leírt kiképzésének előnyei a következők: a) üzemközben a beszabályozott árammérő a mágnesek elgyengülése miatt túlságosan sokat nem mutathat, mert mágnesek alkalmazva nincsenek; b) nem mutathat az árammérő túlságosan keveset sem, mert a súrlódás növekedésének csak az a következménye, hogy a mótor energiafogyasztása valamennyire nő; c) a keféknek a kollektoron föllépő kisebb-nagyobb súrlódása sem gyakorolhat a b) alatt említett okból hatást; d) az eddig ismert segédberendezések (önindukcziót nem tartalmazó mellékáramkörök, kapaczitás stb.) feleslegesek, szikrák pedig a mérlegkar kontaktusait nem ronthatják ; e) a fölfüggesztés és két rúgó alkalmazása biztosítja, hogy a súrlódó fölületek folytonosan és meghatározott módon kenetnek.