30524. lajstromszámú szabadalom • Falepárló kemencze (retorta)
Megjelent 1904. évi julius hó 13-án. MAGY. -g^ KIR SZABADALMI 11 [ VATA L SZABADALMI LEÍRÁS 30524. szám, IV/h/l OSZTÁLY. Falepárló kemencze (retorta). I), ! MUNTEAN AUBEL DE FÜZES ÜGYVÉD SZÁSZVÁROSON. A szabadalom bejelentésének napja 1904 február hó 4-ike. A kemenczékben (retortákban) történő szénégetéshez eddig tudvalevőleg kívülről hevített, falazott vagy vasból készült kemenczéket használtak, melynek főleg azon nagy hátránya van,hogy csak aránylag kicsire készíthetők, minek következtében igen sok kemenczére van szükség, hogy javításuk igen körülményes s hogy a hevítéshez szükséges tüzelőanyag kihasználása igen kedvezőtlen. Ezzel szemben jelen találmány tárgyát oly falepároló kemencze képezi, melynél az említett hátrányok ki vannak küszöbölve s mely még azon fölül is számos előnnyel bír, amint az az alábbiakból kitűnik. A találmány szerinti kemencze lényege abban áll, hogy az több, tömítőanyag közbeiktatásával egymásra állított vasgyűrűből áll, melyek fölső végükön befelé néző és egyrészt homok fölvételére szolgáló másrészt a fahasábokat a kemenczétől távol tartó vályúval vannak ellátva s a kemencze belsejében ugyancsak tömítetten egymásra állított és vályúkkal ellátott vasgyűrűkből összeállított egy vagy több füstcső megy végig, melyek a kemencze és az ezt körülvevő fal közötti huzamokba nyílnak, ahonnan a füst egy a kemencze alján, a falon kívül alkalmazott fűtőcsövön át a kéménybe ( távozik. I A kemenczét alul egy kamra veszi körül, mely a lepárlandó fa szárítására szolgál; ezen kamra fölött pedig ugyancsak a kemenczét körülvevő hűtők vannak alkalmazva, melyekben a kemenczéből eltávozó illó termékek kondenzáltainak. Ezen elrendezés által az egész berendezés aránylag igen kevés helyet foglal el. A mellékelt rajzon jelen kemencze egy példaképem foganatosítási alakja van vázlatosan bemutatva, és pedig az 1. ábrán a 2. ábra A—B vonala szerint, a 2. ábrán pedig az 1. ábra C—D vonala szerint metszve. Mint az 1. ábrából látható, a kemencze (1) vasgyűrűkből van összeállítva, mely gyűrűk csak egyszerűen egymásra vannak állítva, úgy hogy azok egymásról könnyen levehetők. Minthogy azonban az egyes gyűrűknek légmentesen kell zárniok, a gyűrűk illeszkedési helyén valamely tűzálló tömítő anyagot (pl. azbesztet) teszünk a gyűrűk közé s mindegyik gyűrű fölső szélén egy (2) karimát alkalmazunk, mely a fölötte levő gyűrűvel a (3) vályút alkotja. Ezen vályúkat homokkal töltjük ki, miáltal az egyes gyűrűk közt tökéletes tömítést létesítünk. Homok helyett más megfelelő anyagot, pl. hamut, agyagot stb. is használhatunk.
