30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 34 -feszültséget létesíthetünk, mely a (202) és (203) telep kapcsolási helyén uralkodó feszültséggel közel egyenlő fog lenni. Ezért (238)-on áram nem megy át, a (220) váltót tehát a (235) áramkörbe kapcsolt csévéje gerjesztheti és az emelőjét annyira meghúzhatja, hogy a (217) váltó segédcsévéjének áramkörét zárhatja. Ez a segédcséve meggátolja, hogy a (217) váltó emelője hátrafelé mozogjon, mikor a fölhívó előfizető a csöngető kulcsát lenyomja. Ezért a fölhívó hathatós fölcsöngetést nem végezhet. Minthogy a (238) vezetékben és a (2) vonalban áram nem kering, a (33) elektromágnes sem gerjed. A beszélgetés befejeztével a fölhívó előfizető hallgatóját a horogra akasztja, ennek következtében az (1) vonalat földre kapcsolja, a forgóváltó az ötödik állásából elfordul és a (233 234) áramkörök és a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik kontaktussor kontaktusai megszakadnak. Az ötödik és hatodik állás között a forgóváltó gerjeszti a fölhívó előfizető (33) elektromágnesét, a (142) kart a (145) kontaktusról a (140) normálkontaktusia állítja, mely czélra a következő áramkör szolgál: a telep pozitiv sarka (6. ábra), a forgóváltó második kontaktussorának tápláló kontaktusa, az ötödik és hatodik sor kontaktusai, (123) a fölhívó kapcsoló, a (2) vonal, az előfizető állomás (148) rúgója, (179) kontaktus, (144), a föld, mikor az előfizető állomás oly helyzetbe jut, melyben újabb fölhívásra elő van készítve. A forgóváltó ekkor a (20) elektromágnesen bocsát át áramokat és a jelzésátvivőt, — ha ez a fölhívott előfizető elfoglalt állása miatt az (S N) állásban állott meg — az (N) állásba viszi. Ezek az áramok a telep pozitiv sarkától indulnak ki és a második kontaktussor (7. ábra), az (S N) vagy (N) állás (43) kontaktusa, (100), a forgóváltó tizenegyedik és tizsnkettedik kontaktussorának kontaktusai és (52) útján jutnak a (20) elektromágneshez. A forgóváltó azonnal a hatodik állásba jut és itt megáll, a (17) elektromágnesét (97) és a fölhívó kapcsoló közé kapcsolja, mely kapcsolat következtében a forgóváltó a hetedik állásába juthat. A forgó váltó hatodik állásánál a fölhívó kapcsoló (19) elektromágnese a (45) elágazáson a forgóváltó harmadik és negyedik kontaktussora útján a telep negativ sarkával van összekötve, tehát a kefék a hajtómotorral oly kapcsolatban vannak, hogy azok háromnegyed fordulat végzése után a (23) ellenőrző korong hatása következtében a normális helyzetükben állanak meg. Az összekötő kapcsolót hasonló áramkör ugyancsak a normális állásába viszi, mikor a forgóváltó hetedik és nyolczadik kontaktussora a telep pozitiv sarkával az (59) vezeték és a föntebb leírt, az összekötő kapcsoló keféinek az egyes kontaktuson való beállításánál létesült kapcsolat útján összeköttetésbe jön. Mikor a fölhívó kapcsoló a normális állásába jutott, a telep pozitiv sarkát a fölhívó kapcsoló hengeres váltója második kontaktussorának áthidaló kontaktusaival ! köti össze, melyek — mikor a fölhívó kapcsoló forgásának második felét kezdi meg, (a mikor a fölhívó és összekötő kapcsoló (23) ellenőrző korongjának bevágásokkal el nem látott része működik együtt a nyújtványokkal) — a (97) vezeték útján a forgó kapcsoló (17) elektromágnesét gerjesztik. Ekkor a forgó kapcsoló a hetedik állásába megy és ebben önműködően megáll. A forgókapcsoló hetedik állásánál az átkapcsolót vezeti vissza a zérus állásba, a mennyiben a telep pozitiv sarkától a (107) vezetéken, a forgókapcsoló hetedik és nyolczadik sorának kontaktusain, (107)-en, az ezres beállító keféin, (54)-en, a (21) elektromágnesen, (55)-ön és a forgókapcsoló ötödik és hatodik sorának kontaktusain áram megy a negativ sarokhoz. Az áramkör záródásánál a forgóváltó a hetedik állásában marad, de mikor a fölhívó kapcsoló a normális állásába megy és közvetlenül azelőtt, hogy ezt elérte volna, egy áramhullám létesül, mely a forgóváltót a hetedik állásából a normális állásába vitte. Ez az áramhullám a következő áramkörön folyik le: a telep pozitiv sarka, a