30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 140 -tizenegyedik és tizenkettedik kontaktusán és a (17) elektromágnesen át az áramkör záródik. Az előre forgó forgóváltó megszakítja az ezresbe állító (30) elektromágnesén és az átkapcsoló (21) elektromágnesén átmenő áramkört. Ép úgy megszakítja a (215) váltónak a (231) vezetéken, (222 223 24) vezetéken az összekötő kapcsoló beállítójának normálkontaktusán átmenő áramkört, a fegyverzet emelője leesik, a (32) elektromágnes mágnességét elveszti és ez azt idézi elő, hogy a beállító keféi az (500) holtkontaktusokon állanak meg és a (224) kapcsolatát megszakítják. A váltó emelője most már a hátsó kontaktuson fekszik és elő van készítve arra, hogy az összekötő kapcsolóhoz a tízeseket és egyeseket bekapcsoló áramhuHámokat közvetítse, mely czélból a forgóváltó a • jelzésátvivő bekapcsolót az (S N) állásából megindítja annak következtében, hogy egy pillanatra zárja a (20) elektromágnest gerjesztő következő áramkört: a telep pozitív sarka (6. ábra), a második sor kontaktusai, a második állásból a harmadik állásba átmenő áthidaló kefékkel érintkező hetedik és nyolczadik kontaktussor, (52), a (20) elektromágnes, negativsarok. A forgó váltó ekkor önműködően megáll a harmadik állásában, annak következtében, hogy a saját kikapcsoló elektromágnesének áramkörét megszakítja és hogy a fegyverzet nyújtványa a következő bevágásba csappan. A jelzésátvivő bekapcsoló szabaddá válván, most már az első (S N) állását elhagyja, egy-egy teljes fordulatot végez, miközben a (2) vonalon és a fölhívott előfizető szakaszaihoz tartozó második kapcsolón az egyes és tizes beállítását végző áramhullámokat bocsátja át. A forgóváltó harmadik állásánál a (215) váltó (231)-en át az (1) vonallal és (142) karral, a jelzésátvivő bekapcsoló pedig a (206) vezetéken a (33) elektromágnessel van összekötve. A (215) váltó hátsó kontaktusa a jelzésátvivő bekapcsoló első kontaktuscsoportjával van kapcsolatban, a (196 176) vezetéken, a forgóváltón és (322)-ön át az öszszekötő kapcsoló beállítójával van összekötve. Hasonló kapcsolatot létesít (58) és (59) között a forgóváltó a második kontaktuscsoport útján, hogy az összekötő kapcsoló (22) elektromágnese működtethető és ellenőrizhető legyen, mint azt le fogjuk írni. Ennél a helyzetnél a forgóváltó a tizenegyedik és tizenkettedik kontaktussorja közvetítésével (lOO)-tól létesít kapcsolatot (7. és 8. ábra), mely kapcsolaton a harmadik állásából a negyedik állásába való átmenetét előidéző áram megy át, mikor a jelzésátvivő bekapcsoló két kontaktussor fölött elhaladt. Mikor a jelzésátvivő bekapcsoló megindult, a második fordulata közben a (206) és (191) vezetékeken átáramhullámokatbocsat, az első vezetékből az áramhullámok a fölhívó állomás (33) elektromágnesén, amásodikon a fölhívandó előfizető szakaszához tartozó, lefoglalt összekötő kapcsoló (32) elektromágnesén mennek át, még pedig a (191 192) vezetéken, a forgóváltó kilenczedik és tizedik kontaktussorán, (322)-őn, a (8) átkapcsolón, (622 422 és (196) vezetékeken, minek következtében az összekötő kapcsoló mozgó keféi a (142) karnak a harmadik vagy tízes negyedben elrendezett peczkek fölött való mozgásával egyidejűleg előre mozognak, míg a kar a negyedik peczket el nem éri, melyet a beállítónak a negyedik kontaktusra állított gombja földre kapcsolt. A (215) váltót ekkor a (231) vezetéken és (1) vonalon átfolyó áram gerjeszti, a (32) elektromágnes áramköre megszakad és a beállító kefék a beállító negyedik kontaktusa fölött megállanak és ezen fekve maradnak, minthogy mikor a váltó fegyverzete a (32) elektromágnes áramkörét megszakítja, a mellső kontaktusán és a váltó csévéjén átmenő áramkört zárja és ezt mindaddig zárva tartja, míg a jelzésátvivő bekapcsoló a «tizes» kontaktusok fölött el nem haladt és a váltó rögzítő áramkörét a hatodik kontaktussornál meg nem szakítja és lehetővé nem teszi, hogy a váltó hátsó kontaktusa is megszakadjon. Ugyanekkor a (142) kon-