30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 140 -állított telep vagy más áramforrás táplálja. A leírt berendezés helyett az áramzáró karnak fokozatosan történő mozgatására más szerkezetet is lehet használni, czélszerű azonban, ha mechanikus berendezéseket, pl. egy elektromágnes által időszakosan szabaddá tett rúgót alkalmazunk erre a czélra és nem csupán elektromágnest. Lehetne más berendezést használni arra a czélra, hogy a jeladó, mikor (33) elektromágnes hatása alatt bizonyos számú elmozdulást végzett, egy áramkört zárjon. Czélszerű azonban, ha egymással a megrajzolt módon összekötött külön jelző kontaktusokat és kapcsoló kontaktusokat alkalmazunk. Világos, hogy a megindító áram bármely tetszőleges módon létesíthető, ha az (1) vezetéket földre kapcsoljuk, czélszerű azonban, ha a kapcsolás önműködően létesül annak következtében, hogy a jeladó működtető emelőjét lenyomjuk. Az egész berendezés működési módja a következő: A berendezés normális helyzeténél annak összes részei nyugalomban vannak, kivéve a tizes jelzőt és a hajtógépet. Tegyük már most föl, hogy a 736-ik előfizető fölhívja az 1845-ik előfizetőt; Ekkor a 736. előfizető a beáliítóját (36. ábra) az 1845. számra állítja be, azután az által, hogy a (153) kart teljesen lenyomja és a (163) orrot a (162) csappal kapcsolatba hozza, a (142) kart a (140) kontaktusról a (141) kontaktusra állítja. Ekkor az (1) vonalat a (147) rúgó, (174) súrlódó gyűrű, (142) kontaktuskar és (141) kontaktusföldre kapcsolja, a központra áram megy, mely a (211) megállító váltót gerjeszti. Emez áramkör a telep pozitív sarkától abban a pillanatban indul ki, mely a (111) kefe a (101) gyűrűnek az (1) vonallal kapcsolt (36)-ik kontaktusával érintkezik és a (103) gyűrűn (2. ábra) (113) kefén, a(211) váltó elektromágnes csévéin és a (213) váltó mellső kontaktusán át létesül. A (211) váltó elektromágnes a (15) elektromágnes áramkörét zárja, mely a tslep J pozitiv sarkától a (103) gyűrűn, (113) ke- ' fén, (15) csévén, a (211) váltó hátsó kontaktusán, a (112) kefén és (102) gyűrűn megy át, és a tizes jelző (116 111) keféit a (36) számot jelképező kontaktusokon állítja meg. Ugyanekkor áram megy át a telep pozitiv sarkától a (230) vezetéken át, mely a (102) gyűrűtől a bekapcsolást létesítő berendezés indítójának kis ellenállású (212) váltó elektromágneséhez és innen a telep negatív sarkához megy (lásd a 4. ábrát), a váltó elektromágnest gerjeszt, úgy hogy ennek fegyverzete az indító (16) elektromágnesének áramkörét zárja. A (211) váltó elektromágnes ezenkívül a hátsó kontaktusánál a (214) váltó elektromágnes áramkörét is zárja, mely a (15) csévével párhuzamosan van kapcsolva és a fölhívó állomás (3) védő kontaktusának pozitiv töltést kölcsönöz, a mennyiben azt a (113) kefén, a (214) váltó hátsó kontaktusán és a (106) gyűrű harminczhatodik kontaktusán fekvő (116) kefén át a telep pozitiv sarkával köti össze. Ennek következtében az illető szakaszhoz tartozó összes összekötő kapcsolóknak a harminczhatodik kontaktussal összekötött védő kontaktusai pozitiv töltést kapnak, tehát biztosítva van, hogy egy más vonal vagy más szakasz emez összekötő kapcsolók egyikét sem állíthatja be akként, hogy a fölhívó állomással egy más állomás kapcsolatot létesíthessen és a jelzett töltés azt idézi elő, hogy ekkor a kapcsolat létesítését megkisérlő másik állomás az «elfoglalva» jelzést kapja, mint azt később ismertetni fogjuk. Mikor a tízes jelző megáll, a (114 115) kefék a (104 és 105) gyűrűk megfelelő egyes és tizes kontaktusain fekszenek, tehát az illető gyűrűk a 36 számot jelzik és a (185 119) kábelek megfelelő erein oly kapcsolatot létesítenek, melyben a 36. előfizető vonalai a (122 123) vezetékekkel és a (3) védővezeték a (221) vezetékkel (5. és 6. ábra) jön kapcsolatba. Az indító (212) váltója a hátsó kontaktusánál a telep pozitiv sarkától kiinduló harminczhatodik vezetéket a (16) elektromágnes egyik csévéjén át zárja, az indító ennek következtében megkezdi működését