30522. lajstromszámú szabadalom • Önműködő telefonközpont

- 140 -nek áramzárója rúgó hatása alatt áll és egy sor kontaktus fölött mozog, melyek akként vannak egymással összekötve, hogy azok a jeladó kontaktusaival megfelelő kapcsolatban legyenek. Az áramzáróval együttműködő kontaktusokat a (161) szigetelő lemezbe ágyazott (172) peczkek képezhetik. A peczkek egy része eme lemezen átnyúlnak és a jeladó kontaktusaival vannak öszszekötve. A (172) peczkek más része szigetelő vagy elválasztó peczkek gyanánt szerepelnek, ezeket a 39. ábrán feketére festett kis körökkel jeleztük. A (142) kar normális helyzeténél eme karral érintkező (140) peczek a (146) fölhívó csengettyűvel van összekötve. A (141) peczek a földre van kapcsolva és a mellékállomást működésnek indító áramhullám létesítésére szolgál, a (145) peczek a (142) karral jön kapcsolatba és földzárlatot létesít, mikor a kar a jeladóval összekapcsolt utolsó kontaktuspeczek fölött elhaladt. A nem számozott kontaktuspeczkek négy sorba vagy körszeletbe vannak beosztva és a jeladó egyes, tizes, százas és ezres kontaktusaival vannak összekötve. A beállítónak (36 37 38 39) négy csoportba osztott (197) kontaktusai vannak, egy-egy csoport tíz-tíz kontaktust tartalmaz és egy-egy (171) gombbal működik együtt, mely a (197) kontaktuslemezek fölött a (198) kontaktusrúgót tolja el és egy alkalmas mutatóval van ellátva, hogy a fölhívó előfizető a kontaktusrúgó megfelelő helyzetét fölismerhesse, mely rúgó, mikor az egy bizonyos lemez fölött foglal helyet, ezt a lemezt a (198) rúgót viselő (199) fémtuskó és az ezt vezető, a beállító homlokfölületét képező, a földdel megfelelően összekötött lemez közvetítésével földre kapcsolja. A beállító mindegyik sorának két első kontaktusa, és a megfelelő (172) peczkek között a kapcsolás a 39. ábra szerint történik, a többi kontaktus teljesen hasonló módon van a többi peczekkel összekötve. A (142) kart működtető szerkezet a következő: (153) a jeladó működtető emelője és (151) egy kilincskerék, mely a (175) kereten alkalmazott csap körül lazán foroghat és melybe az említett csap körül lazán forgó (152) kerékre szerelt kilincs fogódzik. A (153) működtető emelő lazán van a (151) kerék agyára húzva és arra szolgál, hogy egy rúgót megfeszítsen, melynek egyik vége az emelőn kiképezett (154) csappal, másik vége pedig a (151) kerék forgáscsapjával van összekötve. Mikor az emelőt lenyomjuk, a rúgó föltekercselődik. Az emelő eleresztésénél a (151) kilincskerékbe a (152) fogaskerékre szerelt kilincs befogódzik, a rúgó letekerődzik és a kereket forgatja. A (152) fogaskerék a (158) kerékbe fogódzik, mely a (160) kilincskerékbe fogódzó (159) kilincset viseli. A (160) kilincskerék a (142) kontaktuskar tengelyére van ékelve, a (158) kerék pedig eme tengely csapágyába ágyazva. A (160) kerék egy (162) csapot visel, mely a (163) orrba fogódzik. Ez az orr a (158) emelőn van elrendezve és akként kiképezve, hogy a (160) kereket forgassa és a (142) kart a (140) peczektől a (141) peczek felé mozgassa. A (152) kerék egy megfelelő kerékáttevés útján a (167) forgó akasztókkal kapcsolódik, melynek két karja a (33) elektromágnes fegyverzetének (168) megakasztó csapjával működik össze. A (167) forgó akasztók csapjai vagy fogai különböző sugarú körökön mozognak és a (168) megakasztó csap az elektromágnes hatása alatt az egyik fogból kikapcsolódik és egy félfordulatot végez, a mikor a másik fogba ütközik. Az elektromágnes gerjesztése után a csap eme második fogból is kikapcsolódik és az akasztók újabb félfordulatát engedi meg. Tehát minden a (33) elektromágnesen átmenő áramhullám az akasztók egy-egy teljes fordulatát idézi elő. Az áttevés olyan, hogy a (142) kar egy lépéssel megy előre, mikor a forgó akasztók egy teljes fordulatot végez. (169) egy váltó, mely akként van szerkesztve, hogy egy szokásos szerkezetű telefon alapzatát képezhesse. A (169) emelő a (147 148) kontaktusrúgókat működteti, melyek az (1), illetve (2) vonalvezetékek-