30507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasbetétes üreges tartók előállítására

— 2 — falába helyezendő (f) húzórúdaknak az üreges mag külső falától megfelelő távolságban való megtartására szolgálnak (1., 4. és 5. ábra). Ilyen módon a húzórndak helyzete az előállítás folyamata alatt biztosítva van. Az üreges magokat a (d) rétegre úgy helyezzük el, hogy egyik végük a (b) faltól csekély távolságban legyen. A magoknak a (b) fal felé eső végét (h) tolólemezekkel zárjuk el. A magokon, azok másik végéhez közel az (i) villákat helyezzük el, melyeket hegyes végükkel a munkaasztalba verünk. Két-két (i) villa között körülbelül akkora szabad helyet hagyunk, mint a (b) falon lévő (c) bevágás szélessége. Az (;) villák s a (b) fal közötti távolság az előállítandó üreges tartó hosszával egyenlő. Miután a magokat megfelelően elhelyeztük, a két-két mag közötti teret betonnal kitöltjük, s azután a magokat fölülről is egy (k) réteg betonnal befödjük. A (b) fal s a (h) tolólemezek közötti teret szintén kitöltjük betonnal, mire a (h) tolólemezeket eltávolítjuk s az általuk üresen hagyott (x) rést (1. ábra) betonnal betömjük. Az ily módon előállított födémszerű testben már megvannak az üreges tartók, csakhogy még függélyes oldalfalaikkal egymással összefüggenek. Az egyes üreges tartókat már most két (1) késsel választjuk el, melyek vágás közben a tartók közepe felé közelednek. Ezen kések egy a rajzon (1., 2. és 3. ábra) sémásan föltüntetett (z) kereten vannak elhelyezve, mely keret az (y) sineken futó (r) kerekeivel az üreges tartókkal párhuzamos helyzetben eltolható. A kések pengéi egy ugyanazon síkban vannak. Mindegyik kés két-két egymással párhuzamos s a kereten ferdén vezetett (s) fogasrúdon függ. A két késnek fogasrúdjai a keret közepe felé egymás felé hajlanak. Mindegyik fogasrúd egy-egy (t) fogaskerékkel kapcsolódik, mely egy-egy (u) csavarkerékkel közös tengelyre van ékelve, mely csavarkerék egy-egy (v) végtelen csavarral kapcsolódik. A (v) végtelen csavarok egy a kereten ágyazott (w) tengelyre vannak ékelve, melyet a (j) kézikerékkel forgathatunk. Ezen utóbbi forgatásával a fogasrudakat a rajtok függő késekkel együtt lefelé mozgathatjuk, és ez utóbbiak a fogasrudak ferdén való vezetése folytán egymáshoz közelednek mindaddig, míg egymáshoz ütődnek (2. ábra pont-vonalkázott helyzet). A kések pengéi kúpos keresztmetszetűek, s két oldalt (m) bordákkal ellátvák, melyek ép oly irányban futnak, mint a kések ferde vezetékei, úgy hogy vágásközben a még plasztikus betonanyagba hatolhatnak s a metszési fölületeken ferde (n) csatornákat képeznek ki. A kések metszésközben egyrészt a (b) falak (c) kimetszésein, másrészt az (i) villák közötti réseken ferde irányban akadály nélküli áthatolhatnak. Az üreges tartók metszési fölületén a kések ékalakjuknál fogva az anyagra, szilárdságára nézve előnyös nyomást gyakorolnak. Hogy e közben az üreges tartók elcsúszását meggátolja, a metszési résekbe finom homokot szórunk, mely a rést teljesen megtölti. Ezen homokszórásnak még azon előnye is van, hogy az egymással szemben álló metszési fölületek össze nem tapadnak. Miután a betonanyag megkeményedett, a magokat eltávolítjuk. A magok, könnyű eltávolíthatásuk czéljából, oly részekből állanak, melyek (o) rugókkal és (p) csuklókkal (5. ábra) úgy vannak egymással összekötve, hogy a mag hossztengelye felé elmozdulhatnak, illetőleg összerakhatok. Ilyen szerkezet mellett a magok keresztmetszetét mechanikai segédeszközökkel annyira meg lehet kisebbíteni, hogy a mag és az őt körülvevő üreges tartó között akkora szabad tér támad, hogy a magot ez utóbbiból könnyen kihúzhatjuk. A magokon a drótkeretek segélyével megerősített húzórudak, mivel a magok külső falától bizonyos távolságban voltak elhelyezve, a magok közti terek kitöltése alkalmával egészen betonanyagba kerültek. Ezen rudak ennek folytán a magok összerázása és kihúzása alkalmával a kész üreges tartók falaiban bentmaradnak. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás az építészetben födémek és födelek készítésére alkalmas üreges tartók elő-