30416. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélőkön a beszélés idejének mérésére szolgáló berendezés

vége az óramű (7) ingájának pályájába nyúlik be. Az akasztórúd ezen helyzetében a (2) peczek nem érintkezik az (1) kontaktusrúgóval, úgy hogy a (8) mikrofon áramköre, — amely ép úgy, mint az alább említett áramösszeköttetések, az áttekinthetőség kedvéért a rajzban nincs föltüntetve, — meg van szakítva. Ha már most a hallgatókagylóknak a horogról való leakasztása által vagy más módon a távbeszélők a vonalba iktattatnak, úgy lehet ugyan a beszédet hallani, de ez az állomás nem használható a beszéd továbbítására. Hogy már most a mikrofon is iizembe helyeztessék, az (5) éket vagy kúpot hátrafelé kell tolni, pl. a (9) nyomógomb segítségével, úgy hogy a (3) akasztórúd saját súlyánál fogva, esetleg egy (10) rúgó által támogatva lesülyed, a (2) peczek az (l) kontaktusrúgót érinti, azaz a mikrofon áramkörét zárja, és egyidejűleg szabadon bocsátja az óramű (7) ingáját, miáltal a számláló működésbe jön. Ha a mikrofont nem használjuk, pl. ha a fölhívott fél jelentkezésére vagy válaszra kell várni, úgy a (9) gombot eleresztjük, mire a (12) rúgó az (5) éket visszaviszi nyugalmi helyzetébe, ezáltal fölemeli a (3) akasztórudat, megakasztja az időszámlálót és egyidejűleg megszakítja a mikrofon áramkörét. Az (1, 2) kiiktató, vagy más ezzel sorosan kapcsolt kiiktató az óramű részéről olyképen is befolyásolható, hogy a mikrofon áramköre megszakad, ha az óramű lejárt, úgy hogy ezt újból föl kell húzni, mielőtt a mikrofont tovább lehet használni. Végül a készülék kapcsolási mozgásai, pl. a hallgatókagylóknak a horogról való levétele vagy a (9) gomb lenyomása egyidejűleg az óramű fölhúzására is szolgálhat. Hogy mindkét hallgatókagylót egyidejűleg lehessen használni és azért a kezek a (9) nyomógomb működtetésére mégis szabadok legyenek, az 1—3. ábrákon föltüntetett foganatosítási példánál a (13) hallgatókagylók, nem mint rendesen, szabadon horgokra akasztatnak, hanem a (14) karokon vannak elrendezve, melyek egy forgathatóan ágyazott, a készülék szekrényén haránt irányban átmenő (15) tengely végein vannak megerősítve. Ha a készülék nincs használatban, úgy a (14) karok a függőleges helyzetet foglalják el (l. ábra) és a két hallgatókagyló a készülék szekrényének két oldalfalához fekszik. Ha a készüléket használatba akarjuk venni, úgy a (14) karokat előre fordítjuk, miáltal a hallgatókagylók a használati helyzetbe kerülnek (3. ábra). E fordulatnál a (15) tengely valamennyi szükséges kapcsolást elvégzi és pedig a (16) peczek elhagyja a rugalmas és egymástól távozni igyekvő, a csengető induktor (17) fegyverzetét rövidrezáró (18) rugókat és egyidejűleg a (15) tengelyen alkalmazott (19) szegmens a (20) fogaskerékáttétel segítségével a (17) fegyverzetet forgásba hozza, a mi által a hívójelzést adjuk. A (15) tengely forgásának végén a (16) peczek megemeli a (21) kontaktusrúgót és megszakítja (22)-nél a kontaktust, mely a vonal áramkörét a csengetőkészűlékre kapcsolta, amely azonban most ez által kiiktattatik. Egyúttal a (15) tengelyen szigetelve megerősített (23) kontaktuspeczkek (lásd a tengelynek a 2. ábrában rajzolt elülnézetét) a (24) kontaktusrugókkal érintkezésbe jönnek. Ennek folytán a vonalvezeték a két hallókagylóra kapcsoltatik, ami mellett azonban a mikrofonáramkör a (9) gomb lenyomásig még megszakítva marad. A (15) tengelyen végül a (25) orr van alkalmazva, amely a készülék nyugalmi helyzetében (1. ábra) megakadályozza a (9) gomb működtetését. Ha azonban a hallgatókagylók szokásos szabad kezelését meg akarjuk tartani és mindamellett mindkét távbeszélő használatát akarjuk lehetővé tenni, úgy a (9) nyomógombot, mint a 4. ábrán föltüntetett szkémából látható, az egyik hallgatókagylón, vagy egy-egy nyomógombot kell mindegyik kagylón elrendezni. Ily elrendezés mellett a nyomógomb mozgása elektromos úton átvitetik a készülék szekrényének belsejében levő (1. 2) kiiktatóra és az időszámláló akasztókészúlékére. A 4. ábrában föltüntetett példaképem foga-