30413. lajstromszámú szabadalom • Elektromos lámpagáz vagy gőz által képezett világítóanyaggal

Ezen lámpa működése a következő: Ha a lámpát bekapcsoljuk, akkor az áram az (51 52) gyűrűkön és az (5) rúdon áramlik át és egyúttal a (16) csévéken is átjár; ez utóbbiaknak (12) magja az (51 52) gyűrűkre hatván, ezen gyűrűket függélyes helyzetbe hozza, miáltal az (5) rúd az áramkörből teljesen kikapcsoltatik. Ekkor az áram az egyik elektródától a másik elektródához a gázpályán keresztül áramlik, a mikor vagy az (51) vagy az (52) gyűrűt lehet pozitív elektróda gyanánt alkalmazni, a mi csak attól függ, hogy milyen az áram iránya. Magától értetődik, hogy az (51 52) gyűrűk mágneses anyagból vannak készítve, vagy pedig mágneses részeket hordanak. A csévék egyikét gyöngébbre méretezhetjük, úgy hogy az egyik gyűrűnél a szétkülönítés a másik gyűrű szétkülönítése után következzék be. Az (51) és (52) gyűrűket előnyösen akként méretezzük, hogy az egyik, pozitív elektróda gyanánt szerepelő gyűrű túlerős áram által vörös izzásba hozassék, mely esetben annak a hozzá tartozó mágnes által való vonzatása megszűnik és ennek következtében visszaesik és az (5) rúddal kontaktust létesít, miáltal a lámpa működése megszűnik, és annak túlerős áram által való megrongálása megakadályozta tik; mihelyt azonban az illető gyűrű kihűl, akkor az újból fölállíttatik és a lámpát ismét működésbe hozza. A 3. ábrában a lámpának oly foganatosítási alakja van föltüntetve, melynél a negatív elektróda nyúlványát folyékony anyag képezi. Ezen ábrában az (1) lámpacső vízszintes állásban van és az (5) elektróda nyúlványát higany képezi, mely a negatív végvezetőtől a pozitív elektróda közelébe eső pontig terjed ki. A kontaktusnak a pozitív elektródánál való megszakítására tetszőleges szerkezetet alkalmazhatunk; a föltüntetett példában ezen czélra a (40) kontaktus szolgál, mely a (2) pozitiv elektródával van összekötve és mely a higanyból a (16) szolenoid vagy mágnes által emeltetik ki, mely hasonló az előbbi foganatosítási alaknál alkalmazott mágneshez. A helyett, hogy az elektródák szétkülönítését elektromágnesek segélyével foganatosítanék, ugyanazt más módon is érhetjük el, például a mint a 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál, mely hasonló a 2. ábrában látható foganatosítási alakhoz, azzal a különbséggel, hogy a lámpacsövet hossztengelye körül kissé elforgatjuk, amikor is az (51) gyűrű saját súlya következtében jön az (5) rúddal érintkezésbe (5. ábra). Bizonyos esetekben előnyös a lámpában lévő gőzt fölhevíteni, mely czélra a negatív elektróda nyúlványát alkalmazhatjuk, melyen az üzemáramot vagy egy külön áramkör áramát vezetjük át, miáltal az fölhevíttetik és hőjét a lámpában lévő gőzzel •közli. Ha a lámpa működésben van, akkor a fölhevítő áramot kikapcsolhatjuk. De lehet a lámpán keresztül ennek zavarása nélkül egy sodronyt is vezetni és ezt hevítő közeg gyanánt alkalmazni. A 2. ábrában ezen czélra szakadozott vonalakkal egy külön áramkör van föltüntetve, mely az (5) rúd végeivel van összekötve és a (41) áramforrás által tápláltatik, a hol is az áramkör a (12) kikapcsolóval van ellátva. Ezen összeköttetéseket azonban a főáramkörben is foganatosíthatjuk, a mint ezt a (43 44) szakadozott vonalak szemléltetik, mely esetben ezen utóbbi áramkörben a (45) kikapcsolót rendezzük el, mely az áramkört csak akkor szakítja meg, ha a kívánt fölhevítés eléretett. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos lámpa gáz vagy gőz által képezett világító anyaggal, jellemezve egy, a lámpa belsejében a két főelektróda között elrendezett, elektromágnes segélyével vagy mechanikai úton működtetett kontaktusszerkezet által, mely az említett főelektródákat először összeköti és aztán ezen összeköttetést megszakítja és ez által az áramot a gőzön vagy gázon át átfolyatja. 2. Az 1. alatt igényelt lámpának egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, a főelektródák egyikének egy toldata ál-