30391. lajstromszámú szabadalom • Karburált levegő elégetésére szolgáló lámpa vagy fűtőkészülék

gerrel van ellátva. A hengerben lévő levegő fölmelegedése folytán huzat keletkezik, mimellett a hevítést a henger alsó részében elrendezett segédlángzó segélyével foganatosítjuk. A 9. ábrában, mely a hengert tartó (6) hüvelyt fölülnézetben tünteti föl, az (5) nyílás a segédláng számára való. Az (5) nyílás rendesen a (7) tolattyúval van elzárva, melyet oldalt eltolhatunk, ha az (5) nyílást szabaddá tenni kívánjuk. A segédláng által előidézett huzat folytán a gáz az (a) tartályból fölszívatik, úgy hogy a gáz azután a lángzón meggyújtható. Ennek megtörténte után, magának a gáznak elégése idézi elő a szükséges huzatot, mely a levegőt a légbebocsájtó nyíláson át a likacsos anyagon keresztül a központi csőből a lángzóhoz szívja. Az említett (c) csövet a nagyobb átmérőjű (s) cső veszi körül, úgy hogy a két cső között a gyűrűalakú keresztmetszettel bíró (t) tér szabadon marad. Az (s) cső átnyúlik a födélén, mellyel szilárdan össze van kötve és fölül nyitva van, míg alsó megszűkített vége az (u) hüvelyre illik, mellyel az (s) cső szilárd összeköttetében áll. Az (u) hüvely olyképen veszi körül a (c) csövet, hogy ez utóbbi abban forgatható és a külső (s) cső fölső, illetve alsó szélén túl a (t) térbe, illetve a (k) gyűrűalakú térbe nyúlik. A (c) cső alul el van zárva. Az (u) hüvely alsó részén oldalt (v) nyílásokkal van ellátva, a melyeken át a (k) térből a karburáit levegő a belső (c) csőbe jut, mely hasonlóképen (h) nyílásokkal van ellátva. . A rajzon a (h) nyílások az egyik oldal felé szűkülnek és a nyílások ezen alakja folytán a karburáit levegő mennyiségét, különösen ha az nagyon telítve van, hatásosabban szabályozhatjuk. Az (u) hüvely fölső részén oldalt (w) nyílásokkal van ellátva, melyek a (c) cső (x) nyílásainak felelnek meg, amely nyílásokon át a levegő a (t) térből a belső (c) csőbe szívatik. A két (h, v ós w, x) nyílássorozat úgy van elrendezve, hogy ha a karburáit levegő számára való (h, v) nyílások egészen nyitva vannak, a (w, x) légbebocsájtó nyílások egészen zárva Vannak ; és ha az alsó nyílások részben vannak nyitva, akkor a fölső nyílások szintén csak részben vannak nyitva. A nyílások nyitását vagy zárását a belső (c) cső elforgatásával foganatosítjuk. A külső (s) cső oldalán levő és a tiszta levegőnek a karburátorba való bevezetésére szolgáló (y) nyílások átömlési keresztmetszetét a belső, mozgatható és megfelelő (z) nyílásokkal ellátott (p) hüvellyel szabályozzuk. A (q) hüvelyt a belső (c) csővel együtt az (i) fogantyúval vagy más efélével forgatjuk el, mely a külső (s) cső hasítékán átnyúlik. Az elforgatást úgy is foganatosíthatjuk, hogy a (q) hüvely a belső (c) csőhöz van valamiképen megerősítve és mind a kettő fogantyú segélyével együttesen mozgatható. A karburátorba tóduló levegő számára való nyílások nyitása és zárása úgy történik, hogy ezzel a karburátorból a belső csőbe vezető alsó (h, v) nyílások nyitása és zárása egybeesik. A lángzó, mint már említettük, a belső (c) csövön ül, még pedig úgy, hogy a levegőnek a (t) térbe való beáramlását sem meg nem akadályozza, sem nem csökkenti. A lángzó közvetlenül a belső csőre helyezhető vagy pedig ettől elkülönítve rendezhető el; de a karburátor mindig a lángzó alatt van elrendezve. A belső (c) cső vagy a lángzóba vagy fordítva a lángzó van a csőbe tolva. Ha a készülék működésben van, akkor a hengerben előidézett huzat az egyes részeken át levegőt szí. A levegő fönt a gyűrűalakú (t) térbe jut és egy része az (y, z) nyílásokon át a karburátorba lép. A karburátorban a levegő végig vonul a likacsos anyagon, mimellet karburáltatik, és azután az alsó (h, v) nyílásokon át a belső csőbe jut. A levegőnek egy másik része a gyűrűalakú (t) téren át lefelé halad a (w, x) nyílásokhoz, a melyeken át a levegő a belső (c) csőbe jut és a karburáit levegővel elegyedik. A karburáit levegő és a tiszta levegő viszonylagos mennyiség arányának megfe-