30377. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gabona őrlésére

Megjelent 1004. évi junius hó 30-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 80377. szám. X/i. OSZTÁLY. Berendezés gabona őrlésére. CLARK EDWARD FRANKLIN MOLNÁR MINNEAPOLISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 október hó 20-ika. A találmány tárgya egy berendezés búza és más gabonaneműek megőrlésére, mely az eddigi berendezésekkel szemben bizonyos előnyöket biztosít. Az eddig szokásos őrlési eljárás lényege ugyanis az, hogy a búzát vagy más gabonát ismételten rovátkolt hengerek között vezetjük át, melyek a búza- vagy gabonaszemeket összezúzzák, a korpát szétszaggatják vagy széthúzzák és így nagy mennyiségű finom lisztet készítenek. Mindegyik hengerszéket az előző hengerszékről jövő, lehetőleg kevéssé szétzúzott gabonával tápláljuk, miért is czélszerű, ha a hengerszékeken lehetőleg kevés finom lisztet és lehetőleg sok darát állítunk elő, melyet a korpától és finom liszttől elválasztva végül is finom, úgynevezett «patent lisztté» őriünk meg. A gabonát megtörő hengereket jobb- vagy bal menetű csavarhornyok teszik rovátkássá, melyeknek a henger hosszára eső emelkedése 13—39 mm. Az utóbbi időben az a törekvés észlelhető, hogy az emelkedési magasság fokozatosan csökkentessék. Ép így a hengerszéket alkotó két henger dififerencziálsebessége is változó, nevezetesen mialatt az egyik henger egy fordulatot végez, a másik henger valamely két és harmadfél fordulat közé eső fordulatszámmal jár. Ujabb időben a fölső határértéket szokás alkalmazni. A hosszegységre eső hornyok vagy rovátkák száma, azok alakja az őrlendő anyag természetének megfelelően választandó meg. Ha kis emelkedésű csavarhornyokat képezünk ki a hengereken, a rovátkák az őrlő fölülettel közel párhuzamosakká lesznek. A hornyoknak rendszerint csak akkora emelkedést adunk, hogy azok egymásra ne essenek és így a hengerek egymásba ne fogódzzanak. Minthogy a hornyok maguk közel vízszintesek, a hengerek közé jutó gabonaszemek a hengerek között vízszintes helyzetben mennek át és a csavarhornyok sem nem állítják a szemeket függélyes helyzetbe, sem nem tolják el azokat a henger tengelye irányában. Ha már most ily finoman hornyolt hengerek között a szemek oly helyzetben mennek át, melyben azok hosszabb tengelye vízszintes, a szem megmunkálása helyesen történik, azonban, ha a szem oly helyzetben megy át, melyben eme tengely függélyes, a hengerek az illető szem csúcsait levágják, azonban a korpa a szemhez a hengerek között való átmenet után ép oly szorosan hozzátapad, mint az átmenet előtt, tehát a hengerek nem aprítják föl a mag belső részét és nem tartják meg a korpát sértetlenül, mint az