30361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víznek folytonos üzemben történő tisztítására és derítésére

— 3 — 2. ábra a beállító szerkezet fölülnézete és a 3. ábra a beállító szerkezet szabályozó gyűrűjét tünteti föl. A berendezés két főrésze az (1) tisztítótartály és a (2) üllepítőtartály. Az (1) tisztítófödelén a (3) csőcsonk van fölerősítve, melyen a tisztítást végző chemiai anyagokat vezetjük be, míg a tartály fölső részébe a (4) ernyő és több (5) terelőlemez van oly módon beépítve, mint az a kataraktos ellenáramú kondenzátoroknál szokásos. A (6) csövön gőzt vezetünk be, a (7) csövön át távozhat a fáradt gőz. Az (1) tartály fenekétől kiinduló (8) cső a (9) csőhöz csatlakozik, mely ép úgy, mint a (10) csap, az (1) tartályt a (2) tartállyal köti össze. A kúpalakú fenékkel bíró (2) üllepítőtartályba egy központi (11) cső nyúlik le körülbelül a tartály magasságának kétharmad részéig, melyhez a két csonkakúpból alkotott, alul nyitott (12') üreges test csatlakozik, és mely körül a kúpalakú (12 12... üllepítő fölületek vagy ernyők vannak elrendezve. Az ernyők alsó átmérői mind egyenlők, ennek megfelelően az ernyők és a (2) tartály fala között is mindig ugyanaz a távolság van, azonban a magasabban fekvő ernyők rövidebbek, mint a mélyebben fekvő ernyők, úgy hogy a magasabban fekvő ernyők fölső széle távolabb van a (11) csőtől, mint a mélyebben fekvőké. Az ernyők egymástól való távolsága mindig ugyanaz. A (12) ernyők a leirt módon a (1 l)cső körül úgyszólva egy (13) csatornát képeznek, melynek átmérője fölfelé növekedik. A jelzett csatorna átmérőjének változását annak megfelelően állapítjuk meg, hogy két-két ernyő között mennyi víz folyik át. Minthogy két-két ernyő között azonos vízmennyiség folyik át, a csatorna átmérője mindegyik ernyőnél annyival nagyobb, mint a közvetlenül alatta fekvő ernyőnél, amennyi a két ernyő között átvezetett vízmennyiségnek felel meg. Ha tehát a legalsó (12) ernyőnél a csatorna átömlési keresztmetszetét egységül vesszük, a következő ernyőnél két akkora, az ezt követő ernyőnél pedig három akkora átömlési keresztmetszete szükséges és így tovább. Minthogy a legalsó ernyőknél csak kis átömlési keresztmetszet szükséges, ezeket a (11) csőhöz kapcsolhatjuk és az átömlési keresztmetszet létesítésére az ernyőkön (14) hasítékokat képezhetünk. Az ernyőkkel telt teret fölül egy kúp alakú (15) palást zárja el, mely utóbbi és a (11) cső között egy (16) gyűrűnyíláát hagy szabadon, úgy hogy a (13) csatorna a kúpalakú palást fölött levő térrel közlekedik. A paláston ezenkívül egy (17) szelep is ki van képezve, melynek nyitása után az ernyőket tartalmazó tér a palást fölött levő térrel közlekedik, de lehet ezen a helyen a rajzon pontozva ábrázolt (18) elvezető csövet is alkalmazni. A (15) palást és a (11) cső között alkalmazott (19) laposvasak a (20) szabályozógyűrű alátámasztására szolgálnak (3. ábra), melynek a (19) lapos vasak számával egyező számú (21) nyúlása van. Eme nyílások szélessége nem lehet nagyobb, mint a (19) lapos vasaké. A most leírt szerkezetnek az a czélja, hogy a (15) palást alatt bizonyos túlnyomást létesítsünk. Minél teljesebben födik a (19) laposvasak a (21) nyílásokat, annál nagyobb a túlnyomás és annál nagyobb a (11) csőben és a (15) palást fölött lévő térben a vízszin különbség; a (15) palást fölött a vízszint a (22) cső teszi állandóvá. A (15) palást fölött még egy második (23) palástot is alkalmazhatunk, hogy a vizet alkalmas módon vezessük a szabályozógyűrű felé. A (2) tartálynak a szokásos (24) iszaplevezető csapja van. A nyersvizet vezető (25) cső egyrészt a (3) lúgvezetékkel, illetve az (1) tisztítótartállyal áll kapcsolatban a (26) cső és I (27) szabályozócsap útján, másrészt pedig I a (11) csővel vau a (28) csappal ellátott (29) cső útján összekötve. Maga a munkafolyamat — mely egyúttal az eljárás egy foganatosítási alakja is — a következő : A nyers víz egy részét a (26) csövön a (3) lúgvezetékbe, másrészét pedig a (29) csövön közvetlenül a (11) csőbe vezetjük-A víz előbb említett része az alkalmas