30360. lajstromszámú szabadalom • Csipkeverő gép
gelyre egy (Hlá) szögemelő van lazán fölhúzva, melynek egyik karja a (D2) tűrudat és (N2) tűket viseli, másik karja pedig a (C3) hátsó borda (M3) bordarúdjával van összekötve. A közös (D3) tűrúdra szerelt (N3) emelőtűk (7. és 8. ábra) kettős mozgást végeznek, nevezetesen előre és hátra és föl és lefelé Mindkét mozgás részben egyidejűleg megy végbe, úgy hogy az (N3) tűk részben görbe pályán mozognak. Az (814) exczenterkorong és a (w4) tengely körül forgatható (Hl4) emelő (7. ábra) — melynek (rl4) görgőjére az exczenter hat, hogy a (hl4) hajtórúd útján a tűrudat viselő (c3) kart lengésuek indítsa, — a tűrudat előre és hátrafelé mozgatja, míg a (c3) karnak az (S15 sl5) exczenterek által működtetett, (rl5 rl5) görgőket viseli és a (W6) tengelyre ékelt (H15) szögemelő (8. ábra) hatása alatt végbemenő föl- és lefelé lengése a (D3) tűrúd föl- és lefelé mozgását idézi elő. A tű azonban csak akkor fog biztosan beszúrni, mikor a keresztezett fonalak a tű beszúrása pillanatában meg vannak feszítve, mint azt a 9. és 10. ábrán az (f fl) vonalakkal pontozva jeleztük. Más esetben a fonalaknak meghatározott kereszteződési helyük nincs, ellenkezőleg, a (k) kereszteződési pont a tűkhöz viszonyítva igen különböző helyeket foglalhat el, mint azt pld. a 10. és 11. ábrán a teljesen kihúzott vonalak jelzik, úgy hogy az (N3) tű a kereszteződési hely fölött vagy mellett is beszúrhat és így a fonálkereszteződést föl nem emelheti. Hogy már most az egymásba fonandó fonalak mindig meg legyenek feszítve, a mellső bordából átmenő (Al) szánnak az (o) pontban fogvatartott fonalának a szánnak a középső bordába való átjutásáig (A2 helyzet) a (w) tengely középpontjának megfelelő (m) pontban (11. ábra) ugyancsak meg kell fogva lennie, minthogy ekkor a fonálfeszültség a szán mozgása közben változatlan marad, amennyiben az (o-m-al) fonáldarab az (o m a2) fonáldarabbal egyenlő hosszú. Ha a fonálnak nem kellene a szánpálya (m) görbületi közzéppontján átmennie, mint az a 12. ábrán látható, feszültsége az alatt, mialatt a szán az (A2) állásból az (Al) állásba jut, kisebbednék, mert az (o al) hosszúság az (a2 b) hosszúsággal kisebb, mint az (o a2) hosszúság. Ebben az esetben tehát a fonál csak úgy volna megfeszíthető, ha azt megfelelően megröviditenők, ami lehetetlen; — ezért kell a fonalat az (m) pontban is megfogni. Ezt a találmány tárgyát képező gépnél a (Zl, Z2) sínek (3—5. ábra) végzik, melyek alsó élei közvetlenül az (m) pont (a (w) tengely középpontja) mellett fekszenek, még pedig az egyik kevéssel eme pont fölött, a másik pedig ez alatt. Ha tehát a fonalakat eme két él között vezetjük az (0) fonálhengerekhez, a jelzett föltételt teljesítjük. A 13. ábrán (f és fl) két, egymást a (k) pontban keresztező fonalat (1, 2, 3 és 4) pedig egy (N3) tűnek eme keresztezési helyhez viszonyított négy különböző állását jelzi. Látjuk, hogy csakis az (1) pontban beszúrt, | tehát a fonalak közé a (k) kereszteződési pont alatt belépett (N3j tű emelheti föl. A mellső (Nl) megosztótűk a keresztezett fonalak közé akként lépnek be, mint az ismert twist lace gépeknél, nevezetesen közvetlenül a szánok fölső éle fölött, tehát a fonalakhoz viszonyítva mindig helyes helyzetben vannak. Az eddig ismert gépeknél az (N3) emelőtűk mindig a mellső (Nl) megosztótűk fölött lépnek a fonalak közé, mint az a 14. ábrán látható. Ha a két fonál egyike közel merőleges, mint a 15. ábrán jeleztük, ez annyiban hátrányos, hogy a (k) kereszteződési pont egészen az (Nl) megosztótűig lesiilyed, miért is az (N3) emelőtű a kereszteződési hely fölött és mellett lép a fonalak közé, tehát a fonál kereszteződést nem foghatja föl. Ha azonban az emelőtű, úgy mint a találmány tárgyát képező gépnél, a mellső megosztótű alatt lép a fonalak közé, a 14. és 15. ábrából világos, hogy az emelőtű nem juthat a kereszteződési hely fölé. Amint a mellső (Nl) megosztótű a hátsó (N2) megosztótű fölső éle fölé jutott, az emelőtű kilép a fonalak közül és annyira
