30324. lajstromszámú szabadalom • Készülék magképzésre alkalmas rétegek csapásának és dűlésének fúrólyukakban való meghatározására

_ 4 — egymástól elválasztható. Az (e') lábak a delejtű ós ennek megakasztására szolgáló szerkezet fölvételére szolgáló (d') tokot a (b') esőnek a rajzból látható hornyaiban rögzítik. A (d') tok alatt az (f") peczek van elrendezve, mely fölső végén a kúpalakú (h') fejjel van ellátva. Ezen kúpos fej he gyéhez támaszkodik a forgatható (i') rúdra erősített (k') kar. Az (i') rúdra a (k') emelővel párhuzamos (1') emelő is van erősítve, mely az (n') peczek emelésére szolgáló (m') vezetőfölületet hordja. A (d') hüvely fölső részében a kétkarú (r') állvány van elrendezve, melybe az (o') delejtű van ágyazva. Hogy a víznek a delejtű fölvételére szolgáló térbe való behatolását megakadályozzuk, a (d') hüvely vízszintes válaszfalakkal van ellátva. Az (i') rúd tömítőszelenczéken megy keresztül. Ha, a mint fönt leírtuk, a (t) golyó a közvetett öblítés által fölemeltetik, úgy az (f") peczekbe ütközik és ezt betolja. Ekkor az (f") peczeknek kúpalakú feje a (k') kart és evvel együtt az (i') rudat, melyek nem emelhetők, elforgatja. Ez által az (1') kar is elforog és az (m') toldata az (n') emelőt fölemeli, mely az (o) delejtűt a (p') lemezhez szorítja (7. ábra pontozott állás). A delejtű ily módon egyszerűen rögzíttetik. Hogy az (f") peczek a tűt megakasztó helyzetéből ne eshessen vissza, a rugalmas (g) akasztóval van ellátva, mely a (d') tok vízszintes fala felé szorul. A (d'j tok a (q) csavarkötés vagy hasonló segélyével szétszedhető. Golyo és peczek helyett (t" t") csappanószárnyakkal ellátott peczket alkalmazhatunk (8. ábra), mely csappanok ugyanazon hatást fejtik ki, mint a golyó, a menynyiben a közvetlen öblítés alkalmával függélyesen lefelé lógnak, míg a közvetett öblítés alkalmával az alulról jövő vízáram által fölhajtatnak és vízszintes helyzetükben nagy ellenálló fölületet nyújtanak a folyadékáramnak. A csappanok helyett alapján nyilt üreges (t) kúpot (9. ábra) is alkalmazhatunk. A közvetlen öblítésnél a vízáram a kúp köpenyét hegyes szög alatt éri, míg a köz- | vetett öblítés alkalmával a kúp széles fenekébe ütközik és a kúpot fölfelé szorítja. A fönt leírt foganatosítási alakok helyett oly szerkezetet is alkalmazhatunk, melynél a tű megakasztása elektromos úton történik. Az egész rudazatban való elrendezés, úgyszintén a készüléknek az egész fúrás keretében való működési módja a következő: Az (A) gyémántkorona fölött (10. ábra) a körülbelül 5 m. hosszú (B) magcső van elrendezve, melyhez a foszforbronzból vagy más mágnesesen indifferens fémből álló (b) cső csatlakozik. Ezen csőben pl. az (s) rostély van elrendezve, a melyen a (t) golyó nyugszik. E fölött ismét egy mágnesesen indifferens anyagból álló (a) cső következik, mely a tulajdonképeni készüléket tartalmazza. Ezután egészen a föld fölszínéig a közönséges (D) vasrudazat következik. Ha már most a fönt leírt szerkezetek egyikével a delej tűt megakasztottuk és az öblítést beszüntettük, a rudazatot fölemelhetjük. A magnak letörését fogógyűrű (rugalmas gyűrű vagy magfogó) segélyével eszközölhetjük, mely a belül kúposán keskenyedő magcsőben lecsúszik. A rudazat fölhúzása alkalmával ezen gyűrű összeszoríttatik, erősen a maghoz szorul, míg végre a rudazat a magot leszakítja. Ha az egész fúrókészletet kiemeltük, a fölső részeket az (a) rúddal együtt lecsavarjuk úgy, hogy a delejtűt, mely a tokja segélyével a maggal mereven össze van kötve, láthatjuk. Ekkor a magcsövet, a koronával, (b) csővel és a készülékkel együtt vízszintesen a földre fektetjük és addig forgatjuk, míg a megakasztott delejtű függélyes helyzetbe nem jutott. Ezután a magnak a delejtűvel ellenkező végére, mely még a korona belsejében van, függélyest rajzolunk, illetve a függélyes irányt alkalmas módon megjelöljük. Ha most a magot teljesen kiszabadítjuk, úgy azt csupán a földre jelzett észak-déli vonalra állítjuk, úgy hogy a magra alkalmazott vonaljelzés ezt födje, miáltal a magot oly helyzetbe hoztuk, a melyben a fúrólyukban eredeti| leg volt és a mag rétegeinek csapása és