30311. lajstromszámú szabadalom • Újítások gödülő súlytartókkal bíró mutatós mérlegeken

kesztve, hogy a (3) szalag által a rajzban | föltüntetett tulajdonképeni mérlegszerkezetre átvitt erők a teherrel arányosak. Ha az (1) csiga helyesen van szerkesztve, vagyis ha súlypontja a tengelyében fekszik, úgy a csiga súlyának forgató nyomatéka a mérlegszerkezet minden helyzetében állandó és a híd, továbbá a hidat a mérlegszerkezettel összekötő rudak által egyensúlyoztatik ki. A teher nyomatékát azouban a (2) ellensúly egyensúlyozza ki, mely, ha a differencziálcsiga a függélyes (6) pálya mentén gördül föl, jobbfelé tartó mozgást végez, melynek vízszintes komponense a terheléssel arányos. A fönti föltétel mellett, vagyis, hogy a csiga súlyát a mérleg hídja ellensúlyozza, a (2) súlynak úgy kell elrendezve lennie, hogy súlypontja függélyesen a csiga és pályájának érintkezési pontja alatt legyen, ha a mérleg kezdeti állásában van. A (2) ellensúly súlypontján keresztülmenő vízszintes tengelyen egy (7) csiga vagy hasonló van ágyazva, mely tehát ugyanannyit mozog vízszintes irányban, mint az ellensúly súlypontja és melynek vízszintes mozgása a vízszintes irányban eltolható (8) rúdra vagy hasonlóra, a -(6) pályával pálhuzamos és (8) rúdra erősített (9) vezeték segélyével vitetik át. A (8) rúd, mely előnyösen könnyen mozgó (5) vezetőcsigák között van ágyazva és mivel a terheléssel arányosan tolatik el, közvetlenül alkalmas arra, hogy egyenletes beosztású skálán leolvashassuk a mérendő súly nagyságát. Miután azonban ezen eltolódás aránylag kicsiny, előnyös a (8) rudat fogas rúd alakjában kiképezni és a kicsiny (10) fogaskerékre működtetni, mely mutatóval van ellátva, a mely egyenletes beosztású skálán jelzi a teher nagyságát. Magától értetődik, hogy a (8) rúd szalaggal, zsinórral vagy hasonlóval látható el, mely a mutató tengelyén alkalmazott csigán vezettetik körül, vagy pedig súrlódás segélyével vihetjük át a (8) rúd mozgását a forgó mutatóra. Fönt már említettük, hogy a (7) csap tengelye a (2) ellensúly súlypontján megy keresztül. Ez azonban nem föltétlenül szükséges, mert minden pont, mely az (1) csigának a (2) ellensúly súlypontján átmenő átmérőjén fekszik, a mérleg kilengései alkalmával oly vízszintes mozgásokat végez, melyek az említett súlypont vízszintes mozgásaival arányosak, miért is a (7) csap az említett átmérő bármely pontján alkalmazható, ha csak elég messze esik a központtól, hogy elegendő nagyságú kitéréseket kapjunk. Az ellensúly nagyságának vagy helyének avagy a (7) csap helyének az átmérőn való változtatásával a mérleget könynyen beállíthatjuk az előre elkészített egyenletes beosztású skálához, a mi eddig hasonló rendszerű mérlegeken nem volt lehetséges. Ha az (1) csiga súlypontja nem esnék össze középpontjával, úgy a (7) csapot azon átmérőn kell elrendeznünk, mely az (1) csiga és az ellensúly közös súlypontján megy át, mivel ily esetben ezen közös súlypont mozog a terheléssel arányosan vízszintes irányban. A 2. ábrában föl tüntetett foganatosítási alaknál az (1) csiga középpontján és a (2) ellensúly súlypontján átmenő átmérő egy (12) pontja egy Evans-féle egyenesvezeték egyenesben vezetett pontját képezi, mely egyenesvezetékben a (13) híd képezi a helytálló tagot, (14, 15, 16) pedig a mozgó tagok. Az egyenesvezeték úgy van elrendezve, hogy a (12) pont a (13) hídhoz képest függélyes egyenesben mozogjon. A (13) híd maga vízszintes irányban mozoghat és ezen czélból két (17, 18) pontja két lemniskoidvezeték egyenesben vezetett pontjával van összekötve, mely vezetékekben a (19) állvány a szilárd tag, (20, 21 és 22), illetve (23, 24, 25) pedig a mozgó tagok. A (21), illetve (24) tag középpontja, mint ismeretes, közelítőleg egyenes vonalat ír le és a csuklórendszerek úgy vannak elrendezve, hogy a (17 és 18) pontok vízszintes pályán mozognak. A mérleg kilengései alkalmával tehát a (12) pont függélyes mozgásait a (14, 15, 16) rendszer veszi föl s csupán vízszintes mozgásai vitetnek át a (13) hídra. Az ábrázolt foganatosítási alaknál a (13)