30296. lajstromszámú szabadalom • Lágyforrasztó anyag

Megjelent 1904. évi jnnins hó 18-án. MAGY. SZABADALMI KIH. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 30296. szám. XVI/c. OSZTÁLY. Lágyforrasztó-anyag. CALLMANN JACOB GYÁROS ÉS BORMANN RUDOLF ÜVEGHANGSZER-TECHNIKUS BERLINBEN. Bejelentésének napja 1903 november hó 28-ika. Elsőbbsége 1902 augusztus 16-tól kezdődik. Fémtárgyaknak lágyforrasztás segélyével való egyesítése eddigelé oly módon történt, hogy miután a két fémdarabnak egyesítendő helyeit az ismert desoxydáló-anyag, pl. klórzink segélyével megtisztítottuk, azokat egy forrasztópáka segélyével fölmelegítjük, a lágyforrasztó-anyagot az úgynevezett forrasztási réshez fektetjük és megolvasztjuk. Ezen évek óta alkalmazásban álló eljárásnak egyes hátrányai vannak, a melyek a következők: Első sorban kivihetetlen az, hogy a forrasztó-anyagnak éppen a forrasztáshoz szükséges mennyiségét használjuk föl, mivel forrasztás alkalmával rendesen a forrasztóanyagnak nagy fölöslege ömlik meg és csepeg alá, miáltal a forrasztó-anyagban nagy veszteség áll elő, a miből ismét az is következik, hogy a forrasztó-anyagnak a forrasztási helyen való egyenletes elosztásáról nen lehet szó. Egy to ábbi hátrány, mely különösen a műszerkészítésnél jön tekintetbe, — a hol a kis tárgyaknál nem lehet forrasztópákát alkalmazni és borszeszlángra vagy más efélére vannak utalva, — abban áll, hogy fa forrasztó-rúddal, a melynek nagysága mindig többszörösen meghaladja az összeforrasztandó tárgyak nagyságát, nem lehet hozzáférni a forrasztandó kis tárgyakhoz és azonkívül ezek a megömlő forrasztóanyagtól bepiszkolódnak úgy, hogy máiévek óta fönnáll egy ezen hátrányokat kiküszöbölő forrasztó - anyagnak szüksége, olyannak például, a melyet föl lehetne kenni a forrasztási helyekre és csupán a szükséges mennyiségben lehetne alkalmazni. A jelen találmány tárgyát képező anyag, mely egy elkenhető pépet alkotó és finomra őrölt lágyforrasztó-anyagnak (ónnak, ónöntvénynek vagy más hasonlónak) valamely desoxydáló-szerrel, például klórzinkkel, klórammoniummal vagy mindkettővel való keverékéből áll, a melyhez egy hamú nélkül és könnyen elélő sűrítő-anyagot, például czellulózét adunk, megfelel a fönti követelményeknek, a mennyiben oly forrasztóanyagot képez, a melynek — mint eddigelé ily alakban nem ismert, elkenhető pépes tömegnek — mindenekelőtt azon fontos előnye van, hogy ecset segélyével fölkenhető az összeforrasztandó tárgyakra, miáltal lehetővé van téve az, hogy a forrasztó-anyag pontosan a szükséges mennyiségben és nagyon egyenletesen legyen el-