30230. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

- fi -eltávolított födőlemezek mellett és a 26. ábrában homloknézetben és részben függélyes metszetben van ábrázolva. Ezen kivitelnél a himbák és a (h) rugók a kerék agya és L iIpa között körülbelül a középén vannak elrendezve.

Ezen esetben csak négy rugalmas (h) emeltyű é.s négy összekötő (j) himba van alkalmazva. Az (a) agy keresztmetszete négyszögletes, úgy hogy kerülete négy sík lölületet képez, melyeken a négy rugalmas (h) emeltyű (n) görgői működnek és pedig mindegyik oldalon egy görgőpár. A hajtást rugalmas (1) karok közvetítik, melyek (la) hasítékokba vannak bedugva, me¡yekből egy-egy van az agy mindegyik sarkán elrendezve. Az (1) karok sugárirányban (ql) görgők között haladnak át, melyeket a (j) himbák oldallemezei tartanak. Mindegyik rugalmas (h) emeltyű egy (23a) kar vagy tag által a szomszédos himba (k) l'orgá-qumtjával van összekötve. A talprész

(d) gyűrűjén kis (23c) tartók vannak elrendezve, melyek (23b) csapokat tartanak; utóbbiak a (23a) tagokban vagy karokban elrendezett görbe (23d) hasítékokon hatolnak át, mi mellett a (23d) hasítékok hossza oly módon van meghatározva, hogy az esetben, a mikor a talp a megterhelés folytán az agyhoz képest exczentrikusan helyezkedik el, akkor a fölső (n) görgők és a rugalmas részek, melyeken ülnek, az (a) agytól eltávolodnak, és a (23b) csapokon függnek. Ha az egyes részek oly módon vannak elrendezve, mint azt a most leírt kiviteli alak mutatja, akkor a húzókarokat némely esetben elhagyhatjuk; a hajtás ezután a í ugalmas emeltyűk és a (23a) karok vagy tagok segélyével történik, a mennyiben az (a; agy fölületei a rugalmas emeltyűk (n) görgőire hatnak. Négy rugalinás (h) emeltyű és az ezekkel összekötött (j) himbák helyett, bármely tetszés szerinti számú emeltyűt és himbát rendezhetünk el; e mellett az (a) agy keresztmetszetét mindig úgy választjuk meg, hogy a rugók mindegyik görgője vagy görgőcsoportja részére egy külön fölületet képezünk ki.

Hogy a talp és agy viszonylagos mezgá! sát, valamint az ezen mozgásnak ellentálló ellenállást változtathassuk, a (j) himbák forgáscsapjait sugárirányban oly módon állíthatjuk Le, hogy a rugókat, melyekre a himbák végei nyomást fejtenek ki, merevebbre feszítjük meg, miáltal a talp és agy mozgásának ellentálló ellenállást fokozzuk.

A (j) himbák (k) forgáscsapját sugárirányban elrendezett (k5) rudak is képezhetik (27. és 28. ábrák), melyek a talpon elrendezett (k(>) vezetékeken át az agyig terjednek és itt beállítható (k7) csavaranyákkal vannak ellátva, melyek megfelelő (k8) támaszokra fekszenek föl; utóbbiak az agyon ülnek és a rudak rajtuk áthaladhatnak, mint azt a 27. ábra fölső része mutatja. A 27. ábra baloldali részének értelmében a (k7) csavaranyák csavarkerekek gyanánt lehetnek kiképezve, melyekkel a négyszögletes végekkel ellátott (k9) csavarok állnak kapcsolatban, a beállítás megkönnyítése végett. A 27. ábra alsó részén és a 28. ábrában látható, hogy a (k5) rudak vége egy (klO) görbe tárcsára fekszenek föl, mely tárcsa egy kilincskerékhez hasonlít és a kerék (ax) csapágyhüvelyén vagy tokján ül. A (klO) tárcsa mindegyik fogára egy rúdvég fekszik föl. A (klO) tárcsát egy (kll) rögzítő csavaranya segélyével erősíthetjük meg az (ax) tokon. A (kő) rudak két összecsavart és egy rögzítő csavaranya által fogva tartott részből állhatnak, úgy hogy a rudak hosszát megváltoztathatjuk.

A (kő) rudak egyike némely esetben az agy- és talp közötti hajtóösszeköttetés gyanánt szolgálhat. Ezen esetben, mint a 27. ábra jobboldalán látható, a rúdra egy (54) hajtópofa van fölcsavarva, mely az (54a) vezetékbe illik, mi mellett a pofa, a menynyire ez kívánatos, lengést végezhet. A vezeték a vállakkal ellátott (54bJ csapok segélyével a külső kerékrész vagy talprész (g) oldallemezein van megerősítve. A hajtóelem gyanánt használt rúd üreges és egyik végén a (kx) fölfekvő fölülettel bír, míg másik végén egy dugószerű résszel van ellátva.

A 29. ábra egy oly elrendezést mutat,