30230. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék

_ 4 — ütközőket, úgy hogy a (3í) állítóerfavar­­anyák beállíthatók, a nélkül, hogy a kö­penyt a kerékről le kellene venni. iingy az (n) görgők ne okozzanak zörejt, a (¡2) pálya van elrendezve, mely rugal­mas lemezek sorozatából all; utóbbiak a ke­rék azon részéhez képest, melyre i'ölfek­szenek, egy különböző sugarakkal bíró gör­bében vannak meghajlítva, mihelyt az ín) görgők fül fekszenek. A (12) lemezek (43) csavarok által vannak a kerék említett i'é­­szével összekötve, úgy hogy végrészeik a kerék ezen részétől rendesen elállnak. A rugalmas pálya egy hevederszalagon vagy hasonlón lehet ágyazva. A (-12) lemezek a helyett, hogy meg vannak hajlítva, egyene­sek is ¡elletnek, úgy hogy közvetlenül a közepükön és végeik között fekvő részeken állnak el a (d) gyűrűtől. Némely esetben a rugalmas lemezek oly erősre készíthetők, hogy a lemezrúgókat a lökések fölvételé­ben elősegítik. A hajlékony anyagból, például vitorlavá­­szunból készített és a piszok behatolása ellen lömítő ( 1 -~>) gyűrű széleivel az agv- és talprészen lehet rögzítve. A talprészt az agyrészről peremekkel el­látott ( H>) csavarok által hajtjuk, melyek (171 gummigörgőkkel vannak fölszerelve és a lg) oldaltárcsák között (4S) csavaranyák­kal vannak megerősítve. A csavarok az agyrész sugárirányú (4*.)) hasítékain halói­nak át. Az (n) görgők helyett némely esetben csúszó sáriikhoz vagy csúszó szánokhoz ha­sonló tömbök (melyek a későbbiekben sará­nak vannak nevezve) is alkalmazhatók. A !•) IS. ábrák ezen ekendezvseket mu­tatják. A lő. 6-; 1(3. ábrákban az (50) sa­laik a (2N) kocsin a (27) csapok körül for­gathatók. A (27) csapok között középen az (•>!) keresztfád van elrendezve, mely csa­torna- vagy lí-alakú alakkal bír és az (m) csappal ellátott (52) tüsköt veszi föl és mellyel a (h) rúgó egy külön (39) csap­pal van összekötve; utóbbi a keresztfádon áthatol és az (52) tuskóba van becsavarva, úgy hogy utóbbiból kiáll. A (39) csapnak ezen kiálló részj a rugókon halad át és vé­gén egy csavaranyát tart, mely a (39) csa­pot rögzíti és a lemezvágókat helyzetében tartja. Az (51) rúdon áthatoló lyuk elég nagy, hogy a csap végének és a rugónak lengő mozgását megengedje. Az (52) tuskó mélyítésekkel vagy hasítékokkal lehet el­­j látva, úgy hogy a rúgót fölveheti. A tus­­j kök továbbá a (28) kocsikban ágyazott csa­­| pókkal vannak ellátva és ily módon szilár- I dán tartják a lemezrugókat középen. A tus­­kök és ezek csapjainak csatornaszerű ágya­zása által kapott nagy munkafölület lehe­tővé teszi, hogy az oldalirányú és más lö­kések jobban fölfogassanak. Csavar helyett egy (39) csap is lehet az (52) tuskóba becsavarva, mely azonban az (51) rúdban alkalmazott lyukon nem ha­­! tol át. (54) egy hajtópofát jelöl, mely a hasí­tott (55) tokban nyugszik; utóbbi a (c c) tárcsák közé van szögecseive. A pofát egy (5(3) csai> tartja, mely csavaranyák segélyé­vel van a (g g) tárcsák között megerősítve. Ezen elrendezéssel kapcsolatban két más ! (59) és (00) csapot is alkalmazhatunk hajtó­elemek gyanánt, melyek egyike előre és a másik hátrafelé megy. Ezen hajtóelemek mindegyike egy hasított (58) csuklós tag­ból áll, mely egyik végén az (59) csapot j t.utja, mely a (c c) tárcsák közé van szö­gecseive, míg másik végén a (00) csapot fogadja be, mely a talprészen van rögzítve. Az (59) csap egy (01) görgővel lehet föl­szerelve, mely közdarab gyanánt szolgál. .Magától értetődik, hogy (n) görgőket is alkalmazhatunk a sarúk helyett, mi mel­lett a többi részek úgy vannak elrendezve, mint azt a 15. és 10. ábrák mutatják. Egy (n) görgőkkel bíró (28) kocsi a 15. ábra baloldali fölső részén van föltüntetve. A ru­galmas pálya helyett egy (04) rugalmas le­mez egyik végét egy sarú fölfelé meghaj­lított végéhez szegecselhetjük, mint az a 15. ábrában alul rajzolva van, úgy hogy ezen lemez a sarú és a talp között fek­szik és szabad vége a kerék talpához ál­landóan hozzászoríttatik. A sarákat némely esetekben egy (05) le­­mezrúgóval mozgathatjuk, melynek szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom