30218. lajstromszámú szabadalom • Kiváltható kocsiülés

Megjelent 1904. évi jnnins hó 8-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 80218. szám. XX/f. OSZTÁLY. Kiváltható kocsiülés. HEGYESI GÉZA KERESKEDŐ LÚGOSON. A szabadalom bejelentésének napja 1903 deczember hó 15-ike. A könnyű, rugónélküli kocsiknál eddig alkalmazott kiváltható kocsiülések, melyekczélja az, hogy a kocsit érő rázkodásoknak és lökéseknek az ülőfölületre való átvitelét meggátolják, részben azért, mert a rugalmassági viszonyok nem voltak megfelelőek, részben pedig azért, mert kiváltásuk nehézkesen volt csak végezhető, nem váltak be. Az ilynemű üléseknél ugyanis az ülést rugalmassá tétele czéljából drótból tekercselt rugók támasztották alá, melyek akkor, mikor azok egy személy súlyára voltak méretezve és az ülést több személy használta, teljesen deformálódtak, úgy hogy a lökések fölvételére elégteleneknek bizonyultak, akkor pedig, mikor több személy súlyának megfelelően voltak méretezve és az ülést csak egy személy használta, túlságosan érzéketlenek voltak. Ép így a rugalmasság fokozására használt és ülőfölület gyanánt szereplő drótszövet is csakhamar oly alakváltozásokat szenvedett, melyek az ülést kényelmetlenné tették, míg az ülés felfüggesztésére szolgáló karabinerhorgok nyitása és zárása az ülés kiváltásánál sok időt vett igénybe. A csatolt rajz 1. ábráján elölnézetben, 2. ábráján oldalnézetben, 3. ábráján fölülnézetben látható kiváltható ülésnél mindezek a hátrányok el vannak kerülve. A találmány szerint az ülést egy (a) vaskeret képezi, melyen a lyuggatott bádogból készült, magában nem rugalmas (b) ülőlap van elhelyezve. Az ülőlap maga merev lévéD, alakváltozásokat a terhelés hatása alatt nem szenved, az alkalmazott áttörések miatt azonban mégis elég könnyű lehet. Az ülés rugalmas voltát kizárólag az ülést alátámasztó négy (c) rugó biztosítja, melyek a vasúti kocsik ütközőrugói módjára vannak kiképezve. Az ily rugók alkalmazásának az az előnye, hogy aránylag igen nagy alakváltozásokat szenvedhetnek, tehát aránylag igen tág határok között változó erők fölvételére alkalmasak, miáltal a bevezetőleg jelzett hátrányokat elkerüljük. Eme rugók (d) rugóvezetőrúdjai fölső végeiken horogszerűen vannak kiképezve és az (a) üléskeret megfelelő furatain forgathatóan átvezetve. A (c) rugók a (d) rugóvezetőrudak alsó végein fölcsavart (e) csavarházak és az (a) keret közé vannak befogva, az (a) keret pedig a rugóvezetőrudakon az ismert módon tolódhatik el. A rugók fölső horogalakú végei a kocsi oldalfalainak fölső gerendáiba akaszthatók be, a horgok