30190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémoxydoknak vagy fémporoknak oly módon való kezelésére, hogy azok alkalmasak legyenek kemény, porózus elektródák előállítására

- ő — gyítve, szilárd, porózus, az elektromosságot jól vezető masszává merevíthetek. így pl. rézoxydot rézklorid oldat segélyével, mely utóbbihoz rézforgácsot adhatunk hozzá némileg konzisztens tésztává gyúrunk, miáltal rézklorür keletkezik. E tésztát formákba sajtoljuk, vagy pedig ha elektródák készítésére használjuk, megfelelő tartókra rakjuk föl, de ezeket előzőleg a tésztának hatékonyabb megtartása végett, érdes, galvanikus fémbevonattal látjuk el, vagy pedig a tésztát szintén hasonlóan előkészített rézlapon terítjük szét és a formákat vagy tartókat, illetőleg lapokat körülbelül fél óra hosszáig 100° C. hőmérsékletnek tesszük ki. Ez idő alatt a vizes alkatrészek elpárolognak és a tészta szilárd, porózus fémoxydmasszává alakul át. Ennek megtörténte után a lemezeket elektrolyzisnek vetjük alá, abból a czélból, hogy az oxygén és a klór szabaddá tétessenek. Ezt vagy az által érhetjük el, hogy a lemezeket magukat anódok gyanánt alkalmazzuk, vagy pedig úgy, hogy az oxydmasszát fémmé redukáljuk, miközben a lemezeket olyan fémlappal állítjuk szemben, mely a feszültségi közben mélyebb helyet foglal el, mint az illető oxydlemezek. minek megtörténte után a lemezeket ismert módon hő vagy elektrolyzis segélyével újból oxydáljuk. Az ismertetett eljárás szerint rézklórid segélyével előállított elektródák vízben és alkálikus oldatokban nem oldódnak, önmaguktól, automatikusan nem sülnek ki, szilárdságuk még számtalan redukálás és oxydálás utan sem csökken, sőt inkább az elektróda kapaczitása és feszültsége a kisüléseket követő exydáczió után mindég ugyanaz marad, mint a kisülés előtt volt. Kísérletek igazolták, hogy a massza szilárd és porózus marad és ennek következtében az ily eljárással előállított elektródák határtalan ideig alkalmazhatók. Egyáltalán nem lehet azonban ugyanezt állítani a más eljárások szerint előállított elektródákról, mert ezek hatóanyagukból s ezzel kapaczitásukból is már az első redukálás alkalmával veszítenek. SZABADALMI IGÉNYEK. j 1. Eljárás fémoxydóknak vagy fémporoknak, pl. rézoxydnak, vagy finoman porított réznek oly módon való kezelésére, hogy azok kemény, porózus, alkálikus oldatokban nem oldódó elektródák előállítására alkalmasak legyenek, jellemezve az által, hogy a fémoxydokat vagy fémporokat, idegen anyagok hozzáadása nélkül, egy az alkalmazott fémnek megfelelő klórvegyülettel, pl. rézkloridoldattal, melyhez rézforgács adható, pépszerű anyaggá gyúrjuk, mire az így kapott tésztát formákba helyezzük vagy tartókra rakjuk föl és a kiszáradásig hevítjük. 2. Az 1. igényponttal védett eljárásnak egy foganatosítási módszere, jellemezve az által, hogy az 1. igénypont értelmében előállított tésztát olyan tartókon vagy lapokon terítjük szét, melyeket előzőleg érdes, galvanikus fémburkolattal vontunk be és az ilyen módon készített elektródákat, mint az oxygén hordozóit primér és szekundér elemekben alkalmazzuk. 3. Az 1. igényponttal védett eljárásnak egy foganatosítási módja, abból a czélból, hogy az 1. igénypont szerint előállított anyag (Elektródmassza) először fémszivaccsá, azután pedig hő és elektrolyzis alkalmazása által fémoxyddá alakíttassák át, jellemezve azáltal, hogy az elektródamasszát megkeményedése után, alkálikus oldatban, elektrolyzis útján mindaddig redukáljuk, míg csak a lekötött klóralkatrészek szabaddá tétetnek, mire az anyagot ismeretes módon hő és elektrolyzis útján újból oxydáljuk. PALUU ftéőíVÉNV TÁHaASXű NVOMbJÜA BUDAPÉÖtfift