30154. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatópapír előállítására
Megjelent 1904. évi május lió 30-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 30154. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Eljárás nyomtatópapir előállítására. VON SCHMAEDEL JÓZSEF LOVAG, TANÁCSOS MÜNCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1903 deczember hó 3 ika. Azon messzemenő követelmények kielégítése czéljából, melyeket a modern sokszorosító ipara papir minőségéhez a nyomdafesték iránti fölvevőképesség tekintetében fűz, eddig akként jártak el, hogy vagy az egész papirpéphez kevertek alkalmas anyagokat, vagy pedig a kész papir fölületét látták el oly bevonattal, hogy a papir a satinálás után lehetőleg sima és tömött föliilettel bírjon. A jelen találmány tárgyát már most oly eljárás képezi, mely az eddigi eljárásoknak különböző hátrányait beszünteti és egyúttal a papírnak festékfölvevő képességét, simulékonyságát és salinálási képességét rendkívül fokozza. Ezen eljárás abban áll, hogy a papírhoz az előállítás bármely stadiumában, tehát akár a kész papírhoz is, a glycosidsorhoz tai'tozó oldható anyagok egyikét, pl. aesculint, saponint stb. adunk. Ezen anyagok egyikének vizes oldatát a foszlatóban vagy a kavaró kádban az egész péphez keverjük, vagy pedig a félig, illetve egészen kész papirt az illető anyag oldatán átvezetjük, úgy hogy az illető anyag a papirrostokat átitatja. Akár az egyik, akár a másik foganatosítási mód szerint járunk el, b°/0 -os glycosidoldat a kívánt czél elérésére elegendő. A papir alkalmaztatásának megfelelően azonban más arány szerint kevert oldat is alkalmazható. Lehet továbbá a glycosidsor egyik anyaga helyett, annak több anyagát egymással keverve is alkalmazni, ha az illető keverék a vízben oldva marad. A vízben oldható glycosideknek, különösen saponinnak a nyomtatópapir gyártásánál való alkalmazása azon előnnyel jár, hogy a papirrostoknak simulékonysága és satinálási képessége a glyeosidoldattal való átitatás következtében igen nagy mértékben fokozódik. A glyeosidok rendkívül finom elosztásban rakódnak le a szárításnál a papirrostok között és ezáltal a papírnak teljesen zárt, a nyomtathatóság tekintetében igen kedvező structurát kölcsönöznek. Az ily módon, pl. saponinoldattal itatott és ezután megszárított papirrost a nyomdafestéket igen jól veszi föl és ennek folytán a nyomtató elichére ráhengerelt festéket igen könnyen és tökéletesen szedi le. Megjegyzendő, hogy glycosidoldatok, különösen pedig a saponinnak oldatai igen híg állapotban is azon képességgel bírnak, hogy oldhatatlan poralakú anyagokat huzamosabb ideig lebegésben tartanak, a mi a saponinnak a foszlatóba vagy a kavarókádba való
