30148. lajstromszámú szabadalom • Berendezés közleményeknek telegrafikus továbbítására és betűírással való fölvételére

sen kiválasztotta azt a betűcsoportot, melyhez az illető betű tartozik. A második áramimpulzusnak már most az a föladata, hogy a töltött kondenzátort a kellő pillanatban kisüsse. Ennek a kisülésnek akkor kell végbe mennie, mikor a (b2) kefe azt az (f) kontaktusdarabot érinti, mely a létesítendő betűhöz tartozik. Ez a második, negatív áramimpulzus a vonatrelaisen ellenkező irányban megy át és az adó állomás abban a pillanatban létesíti azt, melyben a mozgó kefék a hatodik mezőben vannak. Vegyük már most szemügyre azokat a folyamatokat, .melyek az egyes (sl s2 s3) korongokon folynak le, mikor a (bl) kefe a (c3) kontaktusdarabot elhagyja. A (bl) kefe minden tizenketted fordulata után egyegy újabb (c4 c5) kontaktust érint, de nem tölti .az ezekhez tartozó kondenzátorokat, minthogy a töltőkondenzátor kapaczitása kisebb a betűcsoporthoz tartozó kondenzátorénál, úgy hogy ha egy ily kondenzátort megtöltött, elektromos töltését majdnem teljesen elvesztette. Az (s2) korongon a (b2) kefe ugyancsak elhalad a (4 5) mező fölött, a nélkül, hogy külön hatást idézne elő. Ugyanez áll az (s3) korongról és (b3) keféről. Abban a pillanatban azonban, melyben ,a kefék a hatodik mezőkben vannak, megérkezik a második, negatív áramhullám, mely az (rl) relais karját a (II) kontaktusra fekteti. Most a (b3) kefe a hatodik mezőről a hetedikre való átmenete közben az (s3) korong (i7) kontaktusát éri, mely egy közös gyűrűvezetékhez van kapcsolva, tehát egy áramhullám létesül, melynek útja a következő: (q) telep negatív sarka, (b3 i7) kontaktus, (113) vezeték, az (r2) relais csévéje, (114) vezeték, (II) kontaktus, (k) kondenzátor, (115) vezeték, a (q) telep pozitív sarka. Ennek az áramimpulzusnak egyrészt az a következménye, hogy a (k) kondenzátor a következő jelátvitelére szolgáló töltést vesz föl, másrészt pedig az (r2) relais fegyverzete is a (IV) kontaktusra fekszik, úgy hogy most a (k3) kondenzátor kisülhet, a mint a (b2) kar az (f) kontaktusra kerül, mely az (s2) korong hetedik mezejében van elrendezve és a (k3) kondenzátorral áll kapcsolatban. Ennek megfelelően ennél az utóbb említett kisütő áramkörnél is ugyanaz az elv lel alkalmazást, mint a töltő áramkörnél, nevezetesen az áramkörbe két kontaktus van lánczolatosan bekapcsolva, melyek közül az egyiket, az áramkört előkészítő kontaktust a vonalvezetéken jövő áramhullám zárja, a másikat, az áramkört véglegesen záró kontaktust pedig a fölvevő berendezés betűkorongjával szinkrón forgó tag zárja. Ennek — mint azt már említettük — az a nagy előnye, hogy egy bizonyos jel átvitele, — melynek létesülése a szinkrón forgó készülék alkalmazása következtében attól függ, hogy a fölvevő készülékben pontosan egy bizonyos pillanatban keletkezzék a megfelelő áramimpulzus — nincs ahhoz kötve, hogy a vonalvezetéken a megfelelő áramhullám szigorúan a megszabott pillanatban érkezzék meg, hanem elégséges, ha bizonyos időközön belül érkezik meg, mely az adott esetben a fölvevő készülék egy tizenketted fordulatának felel meg. Ennél az elrendezésnél az, hogy a jel átvitelére szolgáló áramzáródás a kellő pillanatban menjen végbe, teljesen biztosítva van, a mennyiben ezt a pillanatot maga a fölvevő berendezés szabja meg. Magától érthető, hogy a csoporthoz tartozó kondenzátor kisütésénél — mit az idéz elő, hogy a (b2) kefe az illető kondenzátorhoz tartozó kontaktusdarab fölött mozog — a betűkorongon lévő jegyek közül az egyik áll épen a korong kerülete közelében fekvő papírral szemben és hogy ennek következtében a kondenzátor kisütő áramát eme jegynek a papirra való átvitelére föl lehet használni, miért is az erre a czélra szolgáló berendezést nem ábrázoltuk, hanem csupán annak (a) tokja által jeleztük. Mikor a kondenzátor a föntebb jelzett módon kisült, az (r2) relaist a fölvevőberendezés újabb fordulatának megkezdése előtt át kell váltani. Erre a czélra a relais második tekercselése szolgál, melyeta fölvevő berendezés egy fordulata végén a csak a (12) mezejében kontaktussal fölsze-