30102. lajstromszámú szabadalom • Spiritusz-izzófénylángzó csekély túlnyomású elgázosítással
hajszálcsöveknek ellene működnék. Ennélfogva a belek az elgázosítóban sohasem száradnak ki s a spiritusz megszakítás nélkül, egyenletesen vezettetik az elgázosítóhoz. Ez utóbbinak középső, gyűrűalakú terében az eddig szorosan vezetett belek szintén gyűrűalakban terülnek szét s a bél jelentékenyen meglazul. Az említett (b bl) légvezető nyílások szélessége a megkívánt meglazulás mértékétől függ, melynek egyrészt oly nagynak kell lennie, a milyen csak lehet, hogy az elgázosítás minimális túlnyomás mellett menjen végbe, másrészt pedig oly nagynak, hogy a belek eléggé hozzásimuljanak az elgázosító fémfalaihoz s ez által elég nagy gázfejlődést tegyenek lehetővé, mely az izzótest hevítésére szükséges, kellő magasságú láng táplálására elegendő. Ha tehát meghatározott mennyiségű spiritusz elégetése szükséges, akkor ezen lánghosszúság, továbbá a lángzó anyaga és a spiritusz forrási hőmérséke által az elgázosító magassága és a légvezető nyílások méretezése minden kétértelműség nélkül meg van határozva. Hogy a fölszálló gázok a (g) gázvezető csőhöz minél kényelmesebb úton jussanak, a (V) elgázosító (e) belső csöve, mint már említve volt, tölcséralakban van kibővítve és egészen az (s) rosta alá terjed. Innen a gázok az (f) gázgyűjtő térbe jutnak, mely egyrészt lehetővé teszi, hogy a gázok kényelmesen vonulhassanak a (g) gázvezető csőhöz, másrészt pedig megakadályozza, hogy a bél lágy rostjai a (g) cső torkolata elé feküdjenek. A (g) cső a (d) fúvókához vezet, mely közvetlenül az elgázosítónak keverőtér gyanánt szolgáló belső terébe fújja a gázokat, a hol a szükséges levegő a (b bl) nyílásokon keresztül szívatik be. Ezen kényelmes gázvezetés mellett is megtörténhetnék, hogy a spirituszgőzök esetleges lecsapódása következtében a fúvóka közelében szükségtelen s a lángzó működését zavaró nyomás lép föl, ha nem gondolkodnánk arról, hogy az esetleges lecsapódása már eleve megakadályoztassék. Ezen czélból egy külön (h) hővezetőt ren- I dezünk el, mely a lángzó nyílásánál a lángtól elvont hőt a gázvezető csőnek adja, át. Mivel ezen (h) hővezető nélkül a nyomás nélküli elgázosítás bizonyos körülmények között teljesen kérdésessé válnék, ennélfogva ezen hővezető a találmánynak lényeges kiegészítő részét képezi. Hogy a lángzó üzembe legyen hozható, mindenekelőtt természetesen az elgázosítót kell előmelegíteni. Ez -egy külön (i) előmelegítő szerkezet segélyével történik, mely a lámpa főbelei által láttatik el spirituszszal. Ezen előmelegítő szerkezete a 4. ábrán látható. A (D) főbél az égőanyag tartányából való kilépés után először egy átlyukgatott (k) fal mentén vezettetik, mely egyszerű rostafalból is állhat. Ezen berendezés következtében az égő anyag tartánya és az előmelegítő szerkezet között minden nyomáskülönbség azonnal kiegyenlítődik. Az átlyukgatott (k) fal köré egy hengeres (1) bél van fektetve, melyet a (D) főbe lek táplálnak égőanyaggal. Az (1) bél külső oldala az (m) köpenycső által vezettetik, mely az előmelegítő láng meggyújtására szolgáló (n) nyílással van ellátva. Az (m) köpenycsövet czélszerűen egy (r) gyűrű veszi körül, mely fogazott lécz és fogaskerék segélyével emelhető és sülyeszthető s az előmelegítő láng kioltására s a bél megóvására szolgál, ha az előmelegítő láng már ki van oltva. Az egész berendezés lehetővé teszi, hogy az előmelegítő láng is nyomás nélkül égjen s ennélfogva szorosan a (V) elgázosítóhoz simuljon, úgy hogy az elgázosító igen rövid idő alatt kellően fölmelegedik. Ha az elgázosító már elérte a szükséges hőmérséket, spirituszgőzök fejlődnek benne, melyek közvetlenül az előmelegítő láng, vagy pedig másik láng segélyével gyújtatnak meg, midőn a lángzó nyílásából, levegővel keverve kilépnek. Ha a főláng már meggyúladt, akkor az előmelegítő lángkioltatik s a spiritusznak az elgázosítóban való további elgázosítása csupán a főlángból eredő meleg által történik.
